hétfő, december 29, 2008

Hova máshova

December 27. szombat

Bátyóval ma felkerekedtünk az IKEÁ-ba ülőalkalmatosságot és más apróságot nézni az üzletbe.
Amikor odaértünk, mindketten kellően éhesek voltunk már, így bementünk az étterembe, még sosem ettem ott, nagyon kíváncsi voltam.

Bee tanácsára mandulatortát és húsgolyókat ettem :), krumplipürével - és az nem igazság, hogy először az édességet kell kiválasztani, majd a főételt, aztán a csokis-meggyes palacsinta ott van a pénztár mellett..ehh.
De le a kalappal a húsgolyók előtt, tényleg irtóra el volt találva, a barna szósz is, és az áfonyalekvár is. A mandulatortát már nem bírtam megenni, ittunk még egy kávét is, de az nekem túl erős és savas volt ízre. Narancs és grapefruit juice- az vajon facsart csak vizezett?

Majd irány a kanapék világa, végül találtunk is egy méretben és árban tökéletes darabot, de sajnos túl világos és kényes huzat volt rajta, más színben meg nem volt, így azt beszéltük, hogy meglátjuk még mi legyen, nézzünk körül máshol is.

Azért persze vettünk néhány apróságot, részemről illatmécses, teatartó doboz, teatojás (hogy legyen kettő belőle itthon), szőr/szösz eltávolító henger, és két szép színű bögre (türkiz és barna), meg az üzletbe valamit még, (kissé bosszantó, hogy nem adnak ingyen zacsit, csak 40 Ft-ért, azért se kértem) aztán a kinti shopban vettünk egy DAIM-os mandulatortát estére Bee-hez, mentolos és DAIM-os csokit, és egy körtés cidert.

Majd bátyó ötletére bementünk még a KIKÁ-ba, ahol kb. 5 mp. alatt megláttuk azt a kis kanapét, ami pontosan illik az elvárásainkhoz, de persze nem volt belőle éppen, így leelőlegeztük, ők megrendelik, és elvileg januárban megérkezik. Néztünk még fogast és esernyőtartót (mi a frász kerül 16e-be egy esernyőtartón???), amit kinéztünk akasztót, abból nem volt olyan színben, az esernyőtartót pedig majd akkor, amikor megyünk a kanapéért.

Aztán felmentünk anyuékhoz, odaadtuk nekik a DAIM-os csokit, kicsit tévéztünk, dumáltunk, aztán bátyó hazament, én meg ott maradtam estig.

Barátnős

December 25. csütörtök - 26. péntek

Csütörtökön pihi volt egész nap, reggel amúgy félálomban felriadtam, hogy úristen, hány óra, fel kell kelni, aztán realizáltam, hogy nem, ma nem kell, szóval látszik, hogy van mit kipihenni.

Aztán este fele elmentem Gabohoz. Malacozás, TV (Csak szex és más semmi, másodszor is jó film  volt), csokik, kekszek garmada, egymás megajándékozása (issteni a GINGERbreades kézkrém! IS!), illatgyertyák, habos-babos gabonakávé mézzel (NAGYON finom volt!!) dumálgatás, aztán egy jó nagy alvás.

Másnap kaptam kávét, gyümölcslevest és isteni finom répafőzeléket töltött husival. Még sose ettem répafőzeléket, de asszem bejövős nagyon. Gabot hagytam tanulni, én közben a könyvemet olvastam, ami annyira érdekes volt, hogy elolvastam az 1/3-át rögtön.

Aztán délután felkerekedtem, felmentem anyuékhoz, akik basszus már lassan két hete fagyoskodnak, ugyanis még mindig (!) nincs fűtés a házban!! Kb. mínusz fokok tombolnak a lakásban, egyetlen szobát kivéve, ahol az olajradiátor áll, ott elviselhető. Nonszensz.
Aztán hazajöttem, pihi tovább, netezés, bambulás, olvasás.. jó volt.

csütörtök, december 25, 2008

Család, karácsony..

December 24. szerda

Még délelőtt meló, már csak mi mentünk be bátyóval, eredetileg délig, gyakorlatilag még egy kollégának kellett csinálni egy gyorsmelót, így kb. 12:30-ig bent voltunk. 
Közben benéztek SI-ék is, akiknek odaadtuk az ajándékukat, egy csokit meg egy Chocolatort, tökre tetszett nekik, vicces volt. Ja, és csoki illata van! Mi meg kaptunk tőlük egy 1 méteres Domino csokit. :)

Aztán persze spurizni kellett, mert még nagybátyáméknak szerettünk volna valamit ajándékba, és megnéztem előtte, hogy a Mammutban csak 2-ig vannak nyitva a boltok.

De annyira ügyesek voltunk, hogy még most is csodálkozom. Tök jó ötleteink lettek, meg mindent találtunk, amit akartunk, és az idő is ki volt centizve.
Nagybátyám feleségének egy Ferre parfüm, közös ajándékként nekik egy kapszulás Nespresso kávéfőző, anyunak egy tálas mixer (ez nagyon praktikus szerintem), apunak pedig egy Nokia telefon a szar régi helyett, olyan, aminek sokkal nagyobbak a gombjai, erősebb a világítása, és még telefon is van benne (és az előfizetéses kedvezmény miatt 0 Ft.-ért elvihettük a Pannontól, szuper).

Aztán felugrottunk anyuékért, majd irány a nagybátyánk. Hát, a családi karácsonyi hangulatról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy azt hiszem itt most vége is a postnak..

Kiskarácsony bent

December 23. kedd

Ma még ultra stresszes napunk volt bent, aztán este 9 körül végre kiment (majdnem) minden munka, és már nem jött senki, így tesóm közölte, hogy akkor gyújtsam a gyertyákat, és énekeljük a Tannanbaumot. :) 

Az úgy volt, hogy még kora este kiszúrtam egy irtó nagy dobozt a szekrény legtetejére felrakva, gyönyörűen becsomagolva, nagy piros masni, stb., és kérdeztem Tengelt, hogy az kié. Mire ő kérdezi, hogy nocsak, kiszúrtad? Hát egy kuncsafté. Mondom persze, majd hogy ő azt viszi haza, meg hogy ne törődjek én most azzal. Hát jó.

Majd amikor tiszta volt a terep, és elkezdtük az ajándékozást, Tengel mondja tesómnak, hogy szedje le onnan a szekrény tetejéről az ajándékom. Én meg vigyorgok, hűha, én kapom ezt a nagyot, mi lehet ez vajon, bontom ki szépen, hát benne van a vízforralós doboz.. Nézem, aztán gondolom nagy ügy, végülis lehet, hogy csak ebbe rakták az ajándékot, hogy legyen valami formája.. Aztán belenézek, hát mit látok? Egy nagy acéllemez, egy üres fém teásdoboz és egy műanyag kajás doboz benne. :))))) 
Hát, kb. 5 percig röhögtünk.
Tengel nem normális, persze az ő ötlete volt. :)) 

Majd ezek után átadták az "igazi" ajándékukat, egy Nokia 6500-t, bronz színben. :)
Ez az, ami V.-é volt, csak ugye meg akartam venni tőle, de elsunnyogták nekem. :)
Tök szép, nagyon örültem neki.

Tesóm kapta a driftelést, hát alig jutott szóhoz, amikor meglátta. 
Jó nagy meglepetés volt, az biztos. 
Tengel Chanel parfümöt és hangoskönyvet kapott tőlünk, amikor elolvasta a hangoskönyv hátulján a leírást, somolyogva nézett rám, hm, na igen.

Szóval mindenkinek sikerült meglepni mindenkit, jó volt kicsit leereszteni a nagy stresszt, látszott, hogy mindhárman kicsit felszabadultunk, és oldottabb volt a hangulat már.

Aztán még bátyóval el kellett vinnünk valahova egy uccsó melót, majd hazaestem.

Adidas outlet és kutyázás

December 21. vasárnap

Ma mentünk bátyóval az adidas outletbe délután. Előtte megbeszéltük, hogy az üzletben találkozunk, így odamentem fél 1 körül, Tengel épp nagy melóban volt, bátyó netezett, én meg olvastam, jól elvoltunk, mint valami családi idill otthon. 
Aztán kb. másfél óra múlva csendes hisztibe fogtam tesómnak, hogy menjünk már, mert mindjárt rosszul leszek az éhségtől, így elindultunk végre.

Először az ottani Mekibe mentünk, mert azt mondtam nekem már ez is jó, a szemét amerikai hamburger, csak együnk végre. Benyomtam egy menüt, bátyó egy salit evett, aztán még választottunk valami duplacsokis sütit a McCafés részlegből, igazából tök finom volt, ketten simán jóllaktunk eggyel. Azért meg kell hagyni, a karamellás sajttorta, és az epres szelet is jól nézett ki, jóóó nagy eprekkel a tetején.

Jól bevásároltunk bátyónak a férfi részlegen, már elkelt neki egy-két dolog, utcai ill. edzésre való cipő, rövidgatya, zoknik, stb. Én meg kaptam tőle egy edzőpólót (tök jó színe van, és kicsit gésás fazon), illetve egy jó kis rövidgatyát szintén edzésre, és zoknit.

Aztán még elmentünk a Mammutba, vettünk a keresztlányának játékot karácsonyra, meg anyuéknak egy olajradiátort, ugyanis már majdnem egy hete elvágták a gázvezetéket náluk a házban szivárgás miatt, így most nincs fűtés az egész házban, ergo megfagynak szegények.
Azt hazavittük és beüzemeltük nekik, bekaptunk valamit, aztán bátyó elvitt a MOM parkig, ahonnan mentem E.-hez Budaörsre.

A drága kutyus annyira örült nekem, hogy E. teljesen odavolt, persze én is, imádom a kis gengsztert. E.-vel alig tudtunk puszit adni egymásnak, mert először ugye Alinak kellett örülni, és agyonsimogatni.

Aztán csomót dumáltunk, majd levittük egy nagy esti sétára-labdázásra Alit, igazából tök jól esett ez a nagy séta a hidegben, egészen feltöltődtünk. Majd otthon már csak beestünk az ágyba, mert késő volt már, és másnap nekem mennem kellett dolgozni.

Kamikaze for 3

December 20. szombat

Ma is nyitva voltunk, volt egy kis forgalom bent. Utána még elugrottunk bátyóval Cs-hez munkákat vinni illetve hozni.
Úgy volt, hogy utána megyek Gabohoz, fel voltam pakolva mindennel, laptop, könyv, újság, hálócucc, váltás cucc, stb., erre mikor odaérek a Délibe, kihalt minden, sztrájk. Kicsit anyáztam, aztán felhívtam Gabot, együtt is anyáztunk egy kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy akkor halasztjuk a dolgot sajna.

Elindultam haza, de aztán rájöttem, hogy ez az, amihez a legkevesebb kedvem van most, egyedül otthon lenni, így írtam egy sms-t a csajoknak, hogy nincs-e kedvük egy akármihez, szerencsére mindkettőjüknek volt éppen, így a Csokizóban kötöttünk ki.

Ettem egy salit meg egy fél csokis palacsintát, ittam Baileys-es cappuccinot, fűszeres csokis teát, és bedobtunk egy 3 személyes Kamikaze koktélt (2 rész vodka, 1 tk. limelé), ami mindhármunkra nagyon ráfért. Hát, mondjuk jöhetett volna egy üveggel is akár.

NOW WHAT?!

December 19. péntek

Este moziban voltunk a csajokkal, meg Bee pasijával. Igazából még valamikor múlt héten néztem ki ezt a filmet a Pesti Estben, az fogott meg leginkább, hogy Alan Ball rendezte, aki a Sírhant Művek c. fantasztikus sorozatot is, ami az egyik kedvencem, így felvetettem a többieknek, akiknek szintén bejött a dolog, így megbeszéltük, hogy akkor ma este megnézzük.

Shal előbb odaért, így én is elindultam, a Burger Kingben találkoztunk. Ittam egy cappuccinot, ami egészen iható formájú, meg egy narancslevet, mert már szomjan haltam.
Aztán irány a Toldi mozi! Nem is tudom voltam-e valaha ebben a moziban, de azt hiszem ezek után leszek.

5 dl.-es üvegpohárból inni a narancslevet a mozi alatt, annak határozottan van egy feelingje. Mintha otthon lennénk kb. :) Ezt az élményt fokozta csak, hogy rajtunk kívül alig pár ember ücsörgött csak ott, igazából teljesen mindegy volt hova ülünk.
És NINCS REKLÁM a filmek előtt! Szinte hihetetlen.

A film az Érzékeny pont  (Towelhead /Nothing Is Private) c., valamilyen oknál fogva két címmel is rendelkező alkotás.
Summer Bishil irtó nagyot alakít benne, a filmben 13 éves, míg a valóságban 20, hát ahhoz képest eléggé hiteles volt.  
Peter Macdissi meg egyszerűen csúcs, amit művelt. Komolyan néha akkorákat nyerítettünk rajta, és amikor elmesélem, mindenki azt kérdezi, vígjáték volt-e, pedig nem, hanem igenis dráma, méghozzá elég nagy dráma, pedofíl szomszéddal és rasszista libanonival, de ez a pasi csúcs, annyira jól játszott. 
Kedvenc momentum a filmből, amikor csöngetnek hozzájuk, és a reakció mindig egy ideges "NOW WHAT?!". Eszméletlen. :)

Nem csalódtam Alan Ballban, fantasztikus a rendezés, a szereplők, a színészi alakítás, a sztori.. Komolyan az év legjobb filmje nálam.


Róka koma és a piros karmok

December 18. csütörtök

Az év utolsó edzése volt a mai, így úgy döntöttem muszáj elmennem (amolyan belső kényszer), de igazából volt hozzá kedvem tényleg. Bár amikor L.-el az edzőterem melletti kávézóban kortyoltuk a cappuccinot, és neki elkezdett fájni a bokája, kicsit elbizonytalanodtunk. De nem hagytk magunkat, felmentünk és átöltöztünk.

B. picit késett, de nem sokat, addig elkezdtem az erőnlétet, majd ő átvette. Tök jó hangulat volt, lent néhány régi arc, csomó nevetés, és extra durva, bejgli-előégető erőnlét, aminek a közepén hányinger tört rám (ja, elfelejtettem ebédelni, jutott hirtelen eszembe), vészesen éreztem, hogy muszáj kimennem, de B. nem akarta, de én mégis elindultam az ajtó felé, közben Sz. közölte B.-vel, hogy nagyon durván festek, szerinte jobb lesz, ha kienged engem, mire B. még hátrakiáltott jó hangosan, hogy "Hányni mész?" mire mondtam, hogy "Igen, utána jövök!", kb. mintha cigiszünetre léptem volna le.

Aztán végül nem tudtam hányni, és pár perc múlva elmúlt a hányinger, így visszamentem.
B. erőnlét közben megkérdezte jól vagyok-e, mondom most már igen, majd hogy hánytam-e, mondtam nem tudtam, mire ő vigyorogva: "Ledugjak valamit a torkodon?" mondom igen, de attól lehet nem hánynék. :)

Ja persze kiszúrták a piros körmeimet, ami edzőteremben még durvábban hat, LT meg is jegyezte B.-nek, miközben fekvőtámaszban tartottuk magunkat, hogy "A Miss Jeunesse elkurvult.", B. meg közölte, hogy "Igen, nem lehet nem észrevenni", na mondom szép.

Majd edzés végén B.-vel szokásosan megvártuk egymást, hogy elvigyen a HÉV-ig, de útközben rájött, hogy tulajdonképpen ő már felém jön haza, így tök sokáig elvitt, és az előző HÉV-et, amit elvileg már lekéstem volna, beelőzte, és még pont elértem a megállóban, szuper. Legközelebb felhívom egy kávéra. :D

Megint piros

December 17. szerda

Este anyuval mentünk körmöshöz. Hú, már nagyon ráfért a kezeimre a leápolás, egyrészt borzalmasan törnek, másrészt egész más alakja van, ha ő lereszeli szögletesre, mintha én vágom magamnak kerekre.

Piros lakkot kaptam, egész jó színe van, persze itthon nem lehet ilyen jó lakkokat kapni, ő is Amerikából rendeli, ha jól tudom Revlon.

Úgy sajnálom, hogy olyan hamar lekopik rólam minden lakk, főleg a francia. Na de majd 29-én megyek megint, HI pedig beígért valami extra jó szilveszteri kicicomázást, már ami a körmeimet illeti. Jól van, hadd szóljon. :)

Aztán még megvártuk HI utolsó beesett páciensét, majd anyut hazavitte kocsival, én meg kiugrottam útközben a HÉV-nél.


Csajok, sós íz és cefre

December 15. hétfő

Este tali a csajokkal, már vártam nagyon, főleg mert bent most állnak a kések a levegőben, meg egyébként is minden nyűgöm-bajom van, stresszelek mint az állat, szóval önkínzás rulez. 
A csajokkal meg mindig tudunk annyira hülyék lenni, hogy legalább arra a néhány órára feledjem minden búmat-bajomat, és röhögjek (majdnem azt írtam röfögjek) teljes szívből. Ez kell, na.

Nem sokkal A Piros Nadrág kitárgyalása után megjelent annak megtestesítője, ami majdnem elég viccesen sült el, Bee és az én reakcióm kicsit késleltetett volt, de sebaj. 
Szegény Shal semmit nem értett az egészből, de megnyugtattuk, hogy mi sem, sőt, szerintem az illetékes maga sem érti önmagát, de ez már más kérdés.

Bár erőteljesen sós ízre vágytam, berendeltem egy szezámaggal sült ropogós jércesteaket mézes-mandulás gyümölcsökkel, amiből a húst nagyjából megettem, a gyümölcsöknek kb. a felét, mert utána rámozdultam inkább Bee sajtfondüjére, kértünk hozzá még mini croissant-t (amire egy évet kellett várnunk, mondván frissen sül, de érdekes módon kettőt is találtunk benne, ami enyhén szólva szivacsízű volt).
Aztán még egy fél adag pármai sonkás, cukkinis amerikai palacsintát ettem, nagyon jólesett.

Shal Testarossa koktélja olyan jól nézett ki (és olyan finom volt), hogy legközelebb be kell próbálnom nekem is. Eper és pezsgő, nyami, tökéletes egyveleg. Kéne majd ilyet gyártani, jófajta Törleyből.

kedd, december 16, 2008

Plázás este

December 14. vasárnap

Úgy volt, hogy a tesómmal ma Adidas outletbe megyünk, neki is kell pár cucc edzésre, meg gondolta nekem is nézhetnénk akkor valamit Karácsonyra. 
Aztán kicsúsztunk az időből, és mivel 5-kor zárt, úgy gondoltuk akkor halasztjuk a projektet jövő hét végére.

Végül Shallal megbeszéltük, hogy benézünk este a Mammutba kicsit körülnézni.
Persze csomó ember, ezer fok, így utunk a mozis ruhatár felé vezetett, hogy megszabaduljunk a felesleges holmiktól. Szerencsére nyitva találtuk.

Majd benéztünk a Pannonba telefonokat nyomkodni, akciók után nézelődni, de sehol semmi izgi. Talán majd Karácsony után. Továbbra is a 6500 felé húz a szívem..

Bedobtunk egy napi menüt a Subwayben (jót alakítottam, "mit kérsz a menühöz, chipset vagy cookiet?" "csokis chipset"), egészen finom volt, így megpirítva a szenya.
Majd egy kis Alexandra (tudatosult megint bennem, hogy mennyivel jobban szeretek inkább a neten könyveket böngészni, nem beszélve arról, hogy olcsóbb is), és Douglas (Chanel - Egoiste Platinum for men finoom, az új Fahrenheit meg nem is tudom mitől Fahrenheit, semmiben nem emlékeztet rá).

Mivel nagy szükségünk volt már egy kávéra, (a Subwayben meg nem kaptunk, mert behalt a gépük) így hosszas szemezgetés után beültünk a Guruba. Hát, az élmény felejthető volt (vagy inkább sajnos maradandó), de erről majd részletesen a Fortaquán később.

Amikor pedig hazafele indultunk, váratlanul belebotlottunk Fletóba, amint éppen neje kíséretében bohóckodik (csak tudnám mitől ez a jó kedv..), én csak arra figyeltem fel, hogy úristen milyen ronda színű pulóver van valakin..

vasárnap, december 14, 2008

Ultracuki képek a Cukiságon
















Katt ide a teljes galériához!

Cherry Garrone, meglepetés party

December 12. péntek

Reggel dupla edzés a srácokkal, tök jó volt, és a bünti futit nem hogy megúsztuk, de túl is teljesítettük a feladatot, szóval fülig ért a szánk R.-el.

Este meg R. meglepetés bulija volt. Előtte vettem némi partyfoodot, meg Cherry Garronét a Sparban (és volt hozzá egy Cherry Garronés hűtőmágnes, amit megtartottam, nosztalgiás, ettől a piától csíptem be életemben először), aztán megbizonyosodtam róla, hogy T. is jön majd, ugyanis a kör e-mail alapján rengeteg emberre lehetett számítani, akikből kb. senkit nem ismerek. 

De nem baj, úgyse járok (idegen) társaságba sose, ezzel a mottóval nekivágtam.
Eleve úgy indítottam, hogy felcsöngettem a kapucsengőn, R. neje leszól, majd miután bemutatkoztam, közli, hogy hányadikra kell menni, mire én lazán "Tudom.", öööööö. :)

Utánam nem sokkal érkezett T., azon röhögött, hogy megtaláltam a stratégiailag legtökéletesebb pontját a lakásnak, és ott helyezkedtem el - konkrétan a konyhapult mellett, a piák, sütik, chipsek, műanyag poharak, és a készülő muffin közvetlen közelében.

Közben egy srác felbontotta az általam hozott Garronét, és megkínált vele "Egy kis női pia?" megszólítással, természetesen nem ellenkeztem. Jólesett nagyon, de a második után mondtam T.-nek, hogy többet inkább nem iszom, mert már érzem a fejemben. 
Na, ez után töltöttem még háromszor újra a poharamat, de sebaj, úgy éreztem minden pohárral egyre józanabb leszek, nem volt gond.

Közben az ünnepelt csúszott, dehát szegény nem is tudhatta, mi fogadja majd otthon.  Meg hazafele tartva az egyik jelenlévő srácot is felhívta, na szóval volt egy kis izgalom, de mi T.-vel folyamatosan cseverésztünk, röhögtünk, elemezgettük a(z új) kecót, szórakoztattuk egymást különféle  sztorikkal, nagyon jól éreztem magam.

Aztán csak megérkezett R. is, teljes volt a meglepődés, rettentően örült, szóval jól sült el minden. Aztán még egy darabig dumálgattunk T.-vel, majd megállapítottuk, hogy el kell hagynunk az ojjektumot, ennyi pont elég is volt.

Búcsúzkodtunk egy darabig R.-től, kicsit dumcsiztunk vele még, meg is állapította, hogy gyanúúús, hogy egyszerre távozunk, mire közöltem T.-vel, hogy "látod, mondtam, hogy menj előre". 
Aztán a lépcsőházban mondta T., hogy na, ezt már le nem mossuk magunkról, ott röhögtem.

Aztán eldobott a Batyiig, pont elkaptam a hévet, mázli.

szombat, december 13, 2008

Malacok a fedélzeten

December 10. szerda

Ma Gabohoz mentem este munka után. Útközben szereztem egy kis salit a malackáknak, elcsíptem a 18:50-es vonatot, lerogytam és majdnem elfelejtettem leszállni.. Kicsit bebambultam, na.

Kaptam isteni finom teákat, igazából alig tudtam választani, pirosgolyós Lindt csokit, rendeltünk Don Pepés pizzát és Cézár salit, néztünk BK-t (ez már a második BK az életemben :D ), meg egy kis House-t, tök jót beszélgettünk, malacoztunk (jólnevelt malac nem eszik más kezéből), tök jó este volt, nagyon jól éreztem magam. 

Móka és kacagás tömény mennyiségben

December 9. kedd

Jöttek ma hozzám a csajok, méghozzá hárman, így ismét teljes volt a létszám, mint a régi szép időkben. 
A welcome drink Milka Cappuccino volt, aztán ettünk igazi olasz tortellinit, megint kifogtam a Sparban, mint múltkor a Giovanni Ranasat, úgyhogy vettem is mindjárt kettő csomaggal belőle, mert múltkor is pikk-pakk elfogyott, mire feleszméltem (és persze azóta se hoztak belőle). 

Na most ez nem ugyanolyan, de szintén olasz, és jót sejtetett már a csomagolása is.

Hát, finom is volt. Besamel mártás, ruccola és egész dió volt a feltét rá, ezt a diót megálmodtam előtte, hogy jó lesz hozzá, és tényleg mennyei volt az ízhatás.

Aztán shaker cocktaileztünk, már aki megtehette, szegény Bee csak narancslevet kapott, pedig ajánlgattuk neki, hogy legyen akkor már pizsi-parti, bár igaz, ahhoz meg több pia kellett volna.

Aztán BK-t kellett nézni. :))) Közben gofrit sütöttem, hogy felavassam a szülinapra kapott gofrisütőt, egész jó lett, már ezer éve nem ettem.

Az este legnagyobb részét a sikítva röhögés jellemezte, már görcsölt a hasam és köhögőrohamot kaptam a rengeteg nevetéstől.. BK feliratosan ("Mi volt a levélbe írva? Azt bezzeg nem feliratozzák!" "Mert süketek vagyunk, nem vakok!"), avonozás (szemceruza izgalmi állapotban, a duplalyukú hegyező láttán), illetve ba(baú)szás@ e-mail cím (feliratos pornófilmek: "nyög-nyög-nyög").

Komolyan rég nevettem ennyit és így.
:)

vasárnap, december 07, 2008

Kék halál

Szegény telefonom meghalt a napokban: leejtettem a földre, és ezt a 7655668821. leejtését már nem élte túl, a kijelzőjének nagyobb része betörött, alig látni rajta valamit.

Még szerencse, hogy egy régi telefonomat meghagytam pótnak, így most azt üzemeltem be.

És a két versenyben lévő darab: az ártatlan fehér és a gyönyörű fekete, a sötét énemnek. :)

Kaméleon

December 6. szombat

Spontán esti mozi Bee-vel, a pasijával és Shallal. 
A Kaméleont néztük meg, kíváncsi voltam rá, ugyanis a szintén Goda Krisztina által rendezett  Csak szex és más semmi nagyon tetszett nekem anno. (Az viszont vicces volt, amikor már a moziban ülve Shal megkérdezte tőlem, hogy tulajdonképpen mit is nézünk most meg. :) ) 

Mozi előtt benyomtunk egy belga gofrit, én már az éhenhalás küszöbén álltam, úgyhogy muszáj volt, pedig alapból utálok édeset enni, ha nagyon éhes vagyok, de most ez sem érdekelt. Később aztán még ettünk egy szemét amerikai hamburgert is Shallal a Mekiben. Ez az este sem az egészséges étkezés jegyében telt el. :)

A film tényleg nem okozott csalódást, nagyon tetszett. A főszereplő csávótól mondjuk kirázott a hideg (a rossz fajta), de Hámori Gabit pl. tökre szeretem, és Kulka meg egyenesen döbbenet volt számomra, mennyire hitelesen játszott. Ő volt a legjobb az egész filmben, esküszöm.

Aztán Bee-ék hazahoztak kocsival, mégegyszer köszi nekik. 
A Megyeri hídon jöttünk át, ami tényleg tök szép. :)


Slow motion

"..a motorbiciklijére görnyedõ ember csak a száguldás jelen pillanatára tud figyelni; múlttól-jövõtõl elvágott idõtöredékbe kapaszkodik; kiszakad az idõ folytonosságából; kívül kerül az idõn; másképp mondva eksztázisban van; ebben az állapotban mit sem tud a koráról, a feleségérõl, a gyerekeirõl, a gondjairól, következésképp nem is fél, mert a félelem forrása a jövõben van, s aki megszabadul a jövõtõl, annak nincs félnivalója."
(Milan Kundera: Lassúság)

Péntek esti szívderítő

December 5. péntek

Spontán tali a csajokkal a Csokizóban, Bee felvetésére, aminek annyira megörültem, mert semmi kedvem nem volt hazamenni, és otthon kuksolni egyedül péntek este..

Ettünk-ittunk finomakat, szokásosan vihorásztunk nagyokat és hangosan, ahogy kell. Ittam finom fűszeres csokis teát, annyira jólesett, hogy megfogadtam, hogy veszek magamnak itthonra néhány finom szálas teát.
Bee-től kaptunk Mikulit is, Lindt csokigolyó személyében, nyamm.

Megint addig maradtunk, amíg ki nem dobtak, de olyan jó volt.

szombat, december 06, 2008

P*rn Star

December 4. csütörtök

Ma lejutottam edzésre, előtte ittunk L.-el egy cappuccinot, még jó, hogy a terem mellett van a kávézó, így azért elég kényelmes.
Közben kitárgyaltuk, hogy a pasasok néha be tudnak kattanni, és nem lehet érteni a logikájukat, ilyenkor mindig megnyugszom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, és nem (csak) velem van a baj időnként..

B. késett, de hogy megnyugtassam magam (hogy jön), rácsörögtem a teremből, azt mondta mindjárt ott lesz, kezdjük el, és éreztem a hangján, hogy örül, hogy ott vagyok.
Közben beesett egy csomó régi arc még, irtó sokat röhögtünk, olyan jó volt a hangulat.

Technikáztunk sokat, de teljesen be voltam feszülve, B. meg körbejárt mindenkit javítani, és hallottuk, hogy mindenkinek mondja, hogy "ne légy merev! lazulj el!", és röhögve mondtuk B.-nek, hogy ma mindenki be van merevedve, mire B. közölte, hogy "nem, mindig is ilyenek voltatok." :)

A srácok pedig megint hazadobtak, pedig kiszedtem belőlük, hogy tök nem erre mennének amúgy, de akkor már hiába mondtam, hogy nem kell. Útközben tök jókat nosztalgiáztunk, visongva röhögtünk mind a négyen, főleg amikor felidéztem, hogy egyszer játék közben le kellett vennie az egyik csapatnak a felsőjét, mire én azt kiabáltam, miközben rángattam le magamról a textilt, hogy "Pornósztár leszek!", erre Sz. (aki most épp vezetett) megszólalt, hogy "Szegény lovak!" Hát, majdnem nekimentünk a szembejövő busznak. :)

szerda, december 03, 2008

Ez + az

Reggel 7-kor B. sms-e ébresztett, miszerint jó volt a tábor, nem volt reggeli futás :), és hogy a legközelebbire majd megyek, és természetesen nem haragszik. (Mivel hétvégén írtam neki egy sms-t, hogy remélem nem neheztel, amiért nem mentem, és jó tábort nekik.)

L. meg írta délután, hogy tegnap hiányoztam edzésen B.-nek, de amikor megmondta neki, hogy miért nem tudtam menni, és hogy csütörtökön megyek, megnyugodott. Hát ezen teljesen meghatódtam. :)

Ja, és BA-nak beígértem, hogy segítek neki francia tolmácsolásban szombaton (edzés téma, vmi hollywoodi sztár lesz itt..), mentős meg hívott, hogy megyek-e bíráskodni a versenyre délután. Huhh.

Koncert

December 2. kedd

Este Gabo koncertjére mentem, nagyon jól éreztem magam.

Láttam gyönyörű festményeket, amit egy nagyon kedves és szimpatikus orvos festett, és hallottam végre Gabot játszani, ami elementáris élmény volt, azt kell, hogy mondjam; a legelső darab közben még a könnyem is kicsordult, annyira fantasztikus volt.

Szóval, bravó Gaboka mégegyszer!

Tell Me More

Felfedeztem az új (mármint nem új, de számomra új) kanapé párnájának a hátoldalán a gyártó márkajelzését, aminek nagyon megörültem, mert irtó kíváncsi voltam hol vásárolták anno ezt a gyönyörűséget az előző tulajdonosai, és kíváncsi voltam arra is, hogy mennyibe kerülhetett.

Meg is találtam a cég oldalát, egy olasz cég, igényes honlappal, gyönyörű bútor képekkel. Oda volt írva azonban, hogy további információk miatt, illetve katalógus, árak iránt érdeklődőknek egy rövid regisztrációt követően adnak belépési kódot az oldalra, és úgy már hozzáférhetnek több dologhoz is.

Ki is töltöttem szépen az űrlapot, azt is be kellett jelölnöm rajta, hogy milyen minőségben csápolok, vásárló, viszonteladó, lakberendező, stb. Majd elküldtem, és vártam a messiást.
Jött is egy automatikus levél, hogy észlelték a regisztrációmat, most majd ezután felveszik velem a kapcsolatot, hogy megbizonyosodjanak személyem valódiságáról, aztán küldik a kódot.
Na, gondoltam, ez nem egyszerű, de sebaj.

Egy jó pár napja történt már ez, de semmit nem kaptam azóta, gondoltam elmerült a mailem biztosan a homályba, de nem, ma ez a levél várt:

"Dear Mrs. XXX,

thank you for the interest demonstrated in our web site. For security reasons we need to check that you are actually the person who sent the request to have access to our XXX Club.

We would like to know a little more about you and about the interest you have in out products.

Are you interested in our upholstered collection for your house or are you a retailer or do you decorate other people houses?

Are you interested in anything particular? What would you like to know about us?

You will receive a confirmation Email with log in and password as soon as we know what kind of interest you have on us.

Best Regards J

XXX"

(Természetesen az X-ek helyén nevek, illetve cégnév szerepel.)

Na most, öö, izé.

No alcohol, no George Clooney :)

December 1. hétfő

Reggel edzés, ami jó volt, de lógott rendesen a nyelvem a végére.

Tengel kitalálta még múlt héten, hogy kéne venni valami egészségesebb kaját reggelente, azóta teljes kiőrlésű tönköly kenyeret veszek, valami normálisnak tűnő felvágottal, vagy sajttal, zöldséggel, meg gyümölcsöt, és basszus annyira jóízű ez a kenyér, hogy nem is gondoltam volna.
Ráadásul amióta reggelit készítek, leszoktunk az ebédelésről, pontosabban nem vagyunk éhesek estig.

Este Bee értem jött az üzlethez, és robogtunk Shalhoz az esti csúcsban. (Ismét) irtó finomakat ettünk, konkrétan több tucat finom melegszendvicset, és isteni barackos tortát, utóbbiból kicsit többet kívánt a szemem, mint a gyomrom, Bee fel is hívta rá a figyelmem diszkréten, hogy ha Vuk a barátom lesz, inkább még a szabadban, mint a kocsiban történjék maga az akció.
De rendes kislány voltam, és nem hánytam. :) Még a héven sem. :) Sőt, sehol sem. :))

És volt Kölyökpezsgő is, tök nagy feeling volt pezsgőspohárból kortyolgatni, és jó volt mindenkinek kicsit kilelkiznie magát a többieknek.

kedd, december 02, 2008

Use condom

November 30. vasárnap

Unokatesóméknál voltunk délután vendégségben, egy 5 éves ikerpár, és egy 3 éves kicsi van a családban, hát irtó édesek voltak a kis gengszterek, de azt is meg kell hagyni, hogy elég fárasztó esténk volt. :)
Konkrétan bújócskáztam, színezőztem, "robotosat" és "veszélyeset" játszottunk (bár utóbbiról nem derült ki, hogy mi is az tulajdonképpen), mesét hallgattam, szóval elvoltunk.

Mondjuk este nem kellett altató (és még egy darabig nem lesz gyerekem, ez a konklúzió). :)

És a címre utaló video. :)

Haj(jaj)

November 29. szombat

Délre mentem J.-hez hajvágásra, aki teljesen fennakadt azon, amikor azt mondtam, hogy "csak a végéből" vágjon, közölte, hogy azt bárki tud, csak egy bilit kell a fejre húzni. Mondtam, hogy azért talán mégsem mindenki, és mit gondol miért járok pont hozzá (nem, nem a két szép szeméért).

És megkérdezte, mi lesz a színével a hajamnak, mert még valamikor múltkor feldobtam, hogy változtatnék. Mondtam neki, hogy rábíznám a dolgot, csak egy kikötésem van, vörös nem lehetek. Előadta mit kreálna nekem, izgalmasnak hangzik, de most éppen nem érzem magamban azt a lendületet, amit múltkor (tavaly), úgyhogy még alszom rá párat.

Szóval rövidebb lettem pár centivel, vettem új sampont, kíváncsi vagyok ez milyen lesz.

N.-el utána még beültünk a Csokizóba, á, nem is mondok semmit inkább, aztán vásároltunk néhány dolgot, vettem díszeket az üzletbe, elvégre hétfőn már december (de durva), legyen valami karácsonyi hangulat, még ha nekem nem is lesz olyanom.

vasárnap, november 30, 2008

G.I. Jane

November 28. péntek

Ma benézett hozzánk a Tanár (akiknek meséltem már róla, azok most felszisszennek), és kihívott kávézni. Nem akartam megsérteni, így elugrottam vele, de közben szívtam a fogamat rendesen.

Főleg amikor közölte velem, hogy ha majd találkozik L.-el (meló ügy), akkor esetleg L. elmeséli majd neki rólam, hogy én azt szeretem, ha korbáccsal vernek az ágyban, ő meg elmeséli L.-nek, hogy ő is azt szereti, ha korbáccsal verik, és akkor ez kiderül és mi ezt megbeszéljük (????). Ááá, basszus. És aztán azt mondta, hogy csak hogy tudjam, ő nagyon toleráns, és ha kiderülne rólam, hogy otthon G.I. Joe katonákkal játszom, az se zavarná őt, mert végülis nem ártok vele senkinek. Öö, köszi.

De aztán egy jó kis Illy cappuccino feledtette a dolgokat, meg hogy végre valaki nem azt mondta, hogy hülyeség, amit tervezek, és úgysem fogok belőle megélni, meg X éves leszek mire befejezem, hanem hogy az a legfontosabb, hogy szeresd, amit csinálsz, és ne félj belevágni valami újba, és valósítsd meg ezt az álmodat.
És hogy legyen egy kis önbizalmam.. na igen.

Itt maradsz, csíkos hátú kismalac

November 28. péntek

Mivel B.-nek volt egy találkája egy rokonnal még edzés után, mondtam, hogy akkor nem várom meg, hogy elvigyen, és poénból odakiáltottam a három alfahímnek, akik végre hosszú idő után letolták a szennyest, hogy nem mennek-e arra, amerre én lakom.
Azt mondták de, menjek, elvisznek. Jó nagy mázlim volt, bár a kocsiban rosszul lettem, majdnem hánytam is már itthon. (Mostanában könnyen rosszul leszek a kocsiban, öregszem)

Aztán kezdődött a dilemma, internetes segítséget vettem igénybe Shal személyében :), illetve sms-ben L. által.
Végül meggyőztem magam a dologról, nekiálltam pakolni, aztán vettem egy forró fürdőt, hogy másnap ne haljak meg majd a mai edzés után minden bizonnyal fellépő izomláztól, végül kb. fél 2-ig pakolásztam, a hócipőm tele volt.

Majd reggel úgy éreztem ez mégsem nekem való, beszéltem Mentőssel is, akivel kihoztuk, hogy nincs kedvünk menni, így végül itthon maradt az elkészített motyó..

Feels like arriving home

November 27. csütörtök

Az a durva, hogy B. tényleg csak miattam jött le ma. Ugyan nem hangsúlyozta nekem, de más forrásból megtudtam. Öhmm. Nem mondom, hogy nem esett jól.

Az is olyan jó volt, hogy lent volt még három régi arc, akik már ezer éve nem járnak (még nálam is ezer évebbe), így most olyan nosztalgiás hangulat volt, és B. is folyton vigyorgott és kacsintgatott ránk, én meg néha átöleltem, megpusziltam, vagy a hasát simogattam, szóval igazi otthonos hangulat uralkodott.

És olyanokon nosztalgiáztunk fátyolos szemekkel, mint hogy például ..és amikor lógnunk kellett a bordásfalon és B. szúrkálta a hasunkat párbajtőrrel.., meg ..amikor Sz. elkésett és le kellett térdelnie, B. meg állt mellette rúgásra kész lábbal és azt mondta neki ordítsa hangosan a (itt egy vizsgaanyag szerinti 10 pont neve van)-t, Sz. meg elkezdte hangosan, hogy NEM KÉSÜNK EL EDZÉSRŐL, MERT AKKOR A SENSI BÁNT!...

Mire valaki felsóhajtott, hogy hát igen, a régi szép idők, na ezen röhögtünk nagyon, hülye mazochisták. :)

Aztán edzés végén B. benyögte, hogy holnap találkozunk, amit nem nagyon értettem, de kiderült, hogy edzőtábor lesz, persze én nem tudtam, de a végére B. teljesen belelkesült, hogy menjek én is, kifizeti nekem a felét. Aztán amikor megrökönyödve közöltem, hogy alszom rá egyet, kiakadt, hogy mit kell ezen aludni, menjek és kész.

Ööö.

Hajnali sms party

November 26. szerda

22:51 én Holnap leszel?

04:16 B. Ha jössz.

05:29 én Mondtam valaha is h imádlak..?

06:24 B. Nem emlékszem :)

Menjünk

November 26. szerda

Mentős bejött ma az elkészült cuccukért, mondta, hogy volt lent edzésen kedden, és bár nem volt B., mert most külföldön van, de menjünk már le csütörtökön mi is, ő biztosan megy. És hogy B. valszeg nem lesz, mert aznap jön haza majd valahonnan messziről, de majd azért jól elleszünk, ökörködünk.
Most fellelkesített.

szombat, november 29, 2008

Egy újabb Woody Allen film, ami jó

November 24. hétfő

Shallal bevetettük magunkat este a Sugár Moziba, ha már úgyis ott volt épp az Örsön, tőlem meg egy köpésre van a metró.

Először - én naiv - azt gondoltam, hogy biztosan sokkal olcsóbbak ott a jegyárak, mint pl. a Mammutban, de megnéztem a neten, és ugyanannyi.. Kivéve szerdánként, amikor 800 Ft a Sugárban.

Pedig a körülményeket elnézve igazán csökkenthetnék a jegyáraikat, mert az biztos, hogy önszántamból nem megyek oda vissza egy ideig. A terem kicsi, és a középre szóló jeggyel beülhetünk a kb. negyedik sorba, ami kb. olyan, mintha otthon belenyomnánk az orrunkat a tévébe (élményileg legalábbis biztos).
A jegyeket pedig a büfében lehet csak megvenni, ami azt jelenti, hogy végig kell várni azt a hosszú sort, ami mind popcornra és kólára vár.

Film előtt ittunk egy finom cappuccinot a Byblos keleti kávézóban - egész kellemes kis hely, és tök jó arab zene ment. Mivel éhesek is voltunk, gondoltunk benézünk gyorsan a Subwaybe is, ha már ott volt mellette. Hát, húsgombócos szendvicset ne egyetek, ha kedves az életetek.

Na mindegy, maga a film viszont nagyon tetszett, Javier Bardem azért sokkal jobban illett egy ilyen jellegű filmbe, mint mondjuk a Szerelem a kolera idejénben a hősszerelmes karakterébe. Penélope Cruz nekem kicsit gyenge volt, Scarlett Johansson sem volt nagy durranás, én ezt a szerepet biztos másnak adtam volna, hogy hitelesebb legyen. Rebecca Hall viszont nagyon jó volt, a maga természetességével és színészi játékával. Kicsit zavaró lett, amikor rájöttem, hogy Javier Bardem szinkronhangja Ross doki a Vészhelyzetből :), de azért igyekeztem elvonatkoztatni.

A posztere is nagyon jó a filmnek, jól ki lett ez találva. És most már tényleg meg akarom nézni a Süti, nem sütit.

Házhoz jön a (mérges) futár

November 23. vasárnap

Úgy volt, hogy talán megyünk bátyóhoz nyuszizni (Wiizni), de végül nem jött össze, én sem voltam a helyzet magaslatán, ugyanis szombat reggel már arra ébredtem, hogy fáj a torkom, és bár egy Mebucain jótékony hatással volt rá, és vasárnap már nem fájt, de úgy éreztem valami mégse kóser, húzott az ágy, mint amikor az ember beteg.
Szóval jobbnak láttam pihenni inkább otthon, pláne, hogy kint hó is esett, annyira nem vágytam az utcára.

Mivel az éhenhalás szélén álltam, úgy döntöttem rendelek valami kaját. Amikor 1 és 1/4 óra elteltével se hozták, kicsit már stresszeltem, de kiderült, hogy a futár defektet kapott, küldenek egy másikat. A másiknak valamilyen rejtélyes okból kifolyólag elírták a kapucsengő adatait, amin megsértődött, és nem volt hajlandó lépéseket tenni az ügy érdekében, csak összefont karral duzzogott a lépcsőház aljában. Mikor hívott az operátor csaj, én lementem, és kábé én lettem lebaszva, mert neki elege lett. Hát anyád.
Na mindegy, végül megettem, nem is volt rossz, aztán csajokkal MSN estig, forró teák tömkelege, és gyógyulgatás.

szombat, november 22, 2008

Sorozatmustra

Közben gondolkodom a karácsonyi ajándékokról, de az a helyzet, hogy még nem tartok sehol. Pedig ha kicsit leülnék meditálni egy papírral és egy tollal a kezemben, lehet, hogy egy idő után gyűlnének az ötletek, de még erre nem kerítettem sort.

Mindig van mit szöszmötölni, sorozatokat is töltögetek mostanság, nem mintha nem lenne már így is egy csomó, amit még vagy el se kezdtem, vagy nem fejeztem be.. De szeretek felkészülni ínségesebb időkre (lsd. ünnepnapok és hétvégék itthon).

Na, lássuk mik is várnak rám.

- Private Practice 2. évad - ahhoz képest, hogy az első évad pár része után kijelentettem, hogy ez azért annyira nem nagy szám, meg előre lehet tudni ki kivel fog összejönni (aztán végül nem is úgy volt), megszerettem, és vártam a következő részt.

- Született feleségek - N. adta oda az összes évadot kiírva, de még nem volt lelkierőm nekikezdeni..

- Californication - Irtó kíváncsi voltam erre a sorozatra a leírás alapján, meg ugye David Duchovny szerepel benne, rá is. Kicsit ugyan másra számítottam, de vannak benne különösen jó részek, szóval szerintem végig fogom nézni, ja, az egyedüli, ami nagyon idegesít, az David D. szinkronhangja - borzalmas.

- Skins - Tényleg nem használnám rá a tinisorozat jelzőt, mert annál sokkal több, és jobb. Még csak két részt néztem, de folyt. köv.

- 3 Lbs.. (Agykontroll) - Amennyit láttam belőle a tévében (kb. fél rész), az alapján House-utánzat a gyengébbik fajtából. Mindenesetre mivel megkaptam a kemény 8 részt DVD-n még szülinapomra a csajoktól, meg fogom nézni.


- Rejtélyes vírusok nyomában - Húúú, régen imádtam, amikor még ment a tévében, na persze leginkább Neil McDonough miatt. Azok a gyönyörű jéghideg kék szemek!!!

- Sopranos (Maffiózók) - Még egy részt se láttam belőle, de állítólag jó, szóval most letöltöttem az első évadot, aztán majd meglátjuk.

- Frasier a dumagép - Szintén megtekintésre vár.

- Scrubs - Mennyire vártam, hogy valahonnan meg tudjam szerezni, aztán mindenki a környezetemben azt mondta, nem is olyan jó, én meg még mindig nem néztem meg egyetlen részt sem.. Pótolandó!

- Rescue Me - Istencsászár sorozat, qrva nagy arc szereplőkkel, imádom. A 3. évad jön most.

- Grey's Anatomy - Mivel a tévében már lemaradtam, és inkább feliratosan nézném, letöltöttem. Második évad jön majd nálam.

- Dexter - 3. évad 2. rész jön. Kihagyhatatlan sorozat. Micheal C. Hall for president!

- Huff - Még bele se kezdtem, de érdekesnek tűnik.

- Studio 60 - Egy részt láttam csak belőle még, félálomban, úgyhogy meglássuk..

- My Name is Earl - Tegnap jött le két évad, csak jókat hallottam róla, nagyon kíváncsi leszek rá.

- Northern Exposure (Miért éppen Alaszka) - Anno kimaradtam belőle, így most pótolnám.

- My Boys

- Satisfaction - Egy bordélyház életéről szól, még nem láttam egy részt sem.

- Kitchen Confidential - Nagyon jópofa sorozat, sajnos egy évad után lelőtték, pedig szerintem igenis szórakoztató. Még hátra van pár rész.

Na jó, asszem már ennyi is sok.. Lesz mit néznem unalmas óráimban.

BODIES és Dohányfüstmentes nap

Mivel csütörtökön láttam az újságban, hogy ma Dohányfüstmentes nap van, és ha a helyszínen vért adsz, ingyenesen megnézheted a BODIES kiállítást, gondoltam elmehetnénk, úgysem olcsó a belépőjegy.

Mivel senki nem ér nagyon rá, vagy nem érdekli, örültem, hogy tesóm mondta, hogy lehet eljönnek velem akkor G.-vel, majd megbeszéljük.

Aztán délután hívott, mondta, hogy lehet mégsem jön össze a mai nap, kicsit el is szontyolodtam, de aztán Gabo meg lebeszélt a véradásról, mivel nekem sincs belőle túl sok, és aztán hívott Tengel is, hogy voltunk-e, mert ha nem, akkor ne is menjünk, ugyanis ezren állnak sorba, ő se várta ki végül. Úgyhogy most megnyugodtam. :) De állítólag mostanában mindig ilyen sokan vannak, gondolom főleg hétvégén. De azért december 31-ig el kéne jutni, olyan kíváncsi vagyok rá.

A mai nap meg ilyen punnyadós, végre jól kialudtam magam reggel, aztán netezés, kaja, kávé, csajokkal MSN, estére tervezek nézni egy kis sorozatot, női újságok, MSN.. Néha jó itthon csak úgy lenni.

péntek, november 21, 2008

Enerváltság

Ma nem volt T., de R. mondta, hogy azért játszhatnánk mi ketten duplát attól még. Persze benne voltam, jó lesz egy kis reggeli hosszú játék, úgyis mostanában ritkán tudunk meccsezni.

De reggel, amikor fel kellett kelnem, azt hittem meghalok, annyira nyomott voltam. Legszívesebben visszacsuklottam volna a jó meleg ágyikóba, és ki se dugtam volna az orrom onnan egész nap. De azért erőszakot tettem magamon, és elindultam végre.

A játék azonban olyan volt, mint sejtettem, hogy lesz: fejben nem voltam ott, nem tudtam koncentrálni, így borzalmasan ment. Egy óra után abba is akartam hagyni, de R. addig unszolt, amíg meg nem adtam magam. Végülis tök jól esett, csak nagyon nem ment.

Este immáron hármasban a csajokkal, szintén Csokizó, csak most az esetlen nőci felszolgálók voltak ismét. De most azt is leszartuk, tök jókat beszélgettünk, eszegettünk, aztán az utolsó előtti hévvel hazajöttem.

csütörtök, november 20, 2008

Edzéstől a Csokizóig

Hívott ma Tömjén, hogy mi a helyzet velem, annyira örültem a hívásának, meg olyan jó kedvem lett a sztoriktól, amiket mesélt, hogy hirtelen kedvem támadt lemenni edzésre este.

Írtam is L-nek, hogy bár nem hoztam cuccot, de akár le is nézhetnénk, ha megint hoz nekem. Mondta, hogy csábítóan hangzik, de holnap megy állásinterjúra, és kicsit tanulgatna még, de...még lehet, hogy inkább lejönne. Mondtam,hogy 6-ig gondolja meg, aztán majd szóljon.
Közben Shal írt sms-t, hogy ma igazán összeülhetnénk, így írtam L-nek, hogy akkor inkább hagyjuk a dolgot, és megcéloztam a Mammutot. Sajna Bee nem tudott jönni, mert még meló ügyben vidéken volt.

A Csokizóban telepedtünk le, nagy ovációval fogadva a régi srác pincért, ettünk mazsolás diós minibaguette-et, meg kávét, és kitárgyaltuk a lelkünket nyomó dolgokat.

szerda, november 19, 2008

Girls and boys

A szitu: Adott egy fiú, legyen a neve Pisti. Ez a fiú próbálkozik egy lánynál - aki legyen Erzsike - ugyan nem túl erélyesen, de azért Erzsike tudja, hogy mi a szitu. Közben eltelik egy pár hónap, nem történik nagyon sok minden, néhány chat váltás, illetve sms Pisti részéről, majd mikor Pisti egyértelműen úgy érzi, hogy neki itt nagyon nem osztottak lapot, akkor egyszerre csak felhívja Rózsikát, Erzsike nagyon jó barátnőjét, hogy menjen el vele vacsorázni. Rózsika először nem érti, azt hiszi Pisti csak faggatni akarja Erzsikéről őt, de nem, kiderül: a meghívás randi.

Na most az én első reakcióm az volt erre, hogy mennyire gáz ez, a barátnőjénél bepróbálkozni, ez eléggé egyértelműen a "ha nincs ló, akkor jó a szamár is" tipikus esete, de hogy pont a legközelebbi barátnővel, na ez extra gáz.
Tesómék szerint viszont ez egyáltalán nem gáz, mert Pisti és Erzsike között nem volt semmi végülis, és miért ne tetszhetne neki eleve mindkét lány, és ha nem jön össze az egyik, hát a másiknál próbálkozik, mi ezzel a baj, nem értik.

Hát kedveseim, nem vagyunk egyformák, de hogy ennyire? :)
Le is töltöttem gyorsan ezt a sorozatot. :))

Ja, és várom a véleményeket, mindkét nemtől a sztorival kapcsolatosan. :)

hétfő, november 17, 2008

Paul-Bunnel :)

Nem jellemző rám, hogy bárkit is bántanék, de akiket nagyon szeretek, azoknál meg szinte kizárt a dolog.
Mégis, ma sikerült megbántanom valakit, aki jelenleg a szívem csücske, és aki iránt annyi szeretetet érzek, hogy bármiféle bántó gondolatnak még csak helye se lenne a szívemben iránta.

Életem egyik legiszonyúbb és legmaróbb másfél óráját éltem át. Ordítani tudtam volna a tehetetlen kétségbeeséstől, amiért nem magyarázhattam el, hogy én nem hogy nem úgy értettem, de még csak soha nem is gondolnék ilyet. Sírni tudtam volna, de uralkodnom kellett magamon, felölteni a pókerarcot, miközben belül egy nagyobb fajta orkán dúlt bennem.

Kínomban a pultra dőlve, könnyeket visszatartva SMS Gabonak, aki rögtön hívott, hogy menjek el hozzá - ez az egy dolog volt az, amitől kibírtam az elkövetkezendő 90 percet úgy, hogy csak néhányan néztek rám fürkészően a vonaton.

Aztán amint betoppantam Gabohoz, végszóra csörgött a telefonom, és egy negyed órás beszélgetés alatt sikerült rendeznünk a problémát, és ezzel együtt a bennem dúló borzalmakat is. Egy kősziklától szabadultam meg.

Ezek után malacnézés, isteni finom házi kókuszrolád és gyümölcsök csipegetése, beszélgetés, majd éjfél körül alvásközeli állapotból hirtelen felpattanás, by Gabo és "annyira idegesít, hogy nem jut eszembe az az érték" jelszóval gyermekgyógyászat könyv fellapoz, ééés végre megvan. :) Úgysem tudtunk volna elaludni, ha nem jövünk rá. :)
Aztán persze kicsit belelapozunk, csak még egy kicsit.. :))

Majd reggel korán ébresztő, de valahogy annyira nem voltam álmos, és még az ébresztő zene is csodás volt. :)
Egészen feltöltődtem.

vasárnap, november 16, 2008

Muffinos hétvége

Ma sütöttem kandírozott narancshéjas-kardamomos-csokis-fahéjas-kakós muffint, mert megígértem Tengelnek, hogy jövő héten sütök nekik valamit, és hétvégén van erre leginkább időm, úgyhogy megvettem a narancshéjat, és nekiestem délután.
Eredetileg szárított áfonyásat szerettem volna, de csak emiatt nem volt kedvem elmenni a Mammutig, így maradt a narancshéj.
Reméljük, ízlik majd nekik, ezt kapják reggelire, yoghurttal.

Éjszaka letöltöttem meglepetésként Tengelnek a Kusturica filmet, ami nemrég ment a mozikban, és nagyon szerette volna megnézni. Kíváncsi vagyok rá én is, majd valamikor megnézem.

Aztán késő délután irány a klinika és Gabo, útközben még tankoltam némi eleséget magunknak a KFC-ben, amit élvezettel elcsámcsogtunk, aztán munkálkodtunk egy kicsit, közben persze megtárgyaltuk az élet nagy dolgait, és kaptam finom cappuccinot is, jó volt nagyon.

Csőbe húzott

Helyszín: Meki

- Szia, elvinnék egy sajtburgert.

- Itt lesz fogyasztva?

- Igen.
Vagyis izé, nem.

szombat, november 15, 2008

Messages from the past

Mia passenger c. postja után, és felkérésre, én is megírom a nosztalgia sms-es postot.

Most bekapcsoltam a régi telefonomat, lássuk mit tudok benne szemezgetni..

Á, igen, egy sms gyönyörűszépszemű sebésztől, miután egy edzés után eldobott a Blaháig, és útközben valamin összevitatkoztunk. Semmi komoly, nem is emlékszem már mi volt, de amikor a Moszkvára értem, írtam neki egy bocsánatkérő sms-t, mire ezt írta vissza: "Moszkvan felvehetlek,h ezt megbeszéljük?"
És emlékszem, ott vártam, amíg visszajön a Moszkvára, az éjszakai 4-6-os megállójában álltam, és tudtam, hogy igazából szó sincs bármilyen probléma megbeszéléséről, inkább egy jó ürügy az egész arra, hogy együtt lehessünk megint egy kicsit.. Aztán megérkezett, felvett, még vettünk a kolesz mellett sört az éjjel-nappaliban, még arra is emlékszem, hogy közben B. felhívott valahonnan külföldről, ahol éppen munka ügyben volt, na de mindegy, lényeg, hogy egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt...

Azt gondoltam több ilyen régi, sokat jelentő sms-t találok, de nem. Ehelyett megtaláltam B. két olyan sms-ét, ami akkor íródott, amikor - életünkben először - iszonyú durván és komolyan összevesztünk. De halálosan, és emlékszem szó szerint rosszul voltam, mert úgy éreztem soha többé nem fogunk egymással szóba állni már ezek után.. Ahogy végigolvastam a két (tripla-)sms-ét, lúdbőrözött a hátam, még most is..
Arra már nem emlékszem, hogy történt a békülés, de hálistennek nyomtalanul múlt el a dolog.

Több régi sms-t nem találtam, de majd egy-két év múlva az lesz majd a mostani friss..

Daiquiri

Jók az ilyen csajos esték, mint amilyen a tegnapi is volt, mindig egy kicsit ez éltet egész nap, főleg amikor valami nem kerek, de tudom, hogy majd este jól kiökörködjük magunkat, és elfelejtek mindent, ami netán bánt.
Szóval ezek kellenek, na.

Csokizót céloztuk meg újfent, szerencsénk volt, hogy kaptunk helyet. Régi pincéreinkből egyet se láttunk, ellenben voltak új, teljességgel dilettáns nőcik, komolyan mondom én jobban kiszolgálnék ott, mint ezek. Természetesen ez megérződik a borravalónkon, de nem hinném, hogy magukba szállnának ezek után.

Azért a Banana Daiquiri jó volt (barnacukor utólagos hozzáadásával, ehh), a pármai sonkás-cukkinis palacsinta viszont nyeszlettebb sokkal, mint pár hónapja, és a pisztácia torta is csak egyre kisebb a tányéron.

Dehát ez van, sajnos, ilyen pincérgárdát jól meg kell fizetni, ugyebár..

péntek, november 14, 2008

White Russian

Reggel készítettem egy kis meglepit a srácoknak. Még reggel korán edzés előtt bementem, elhelyeztem a gondosan becsomagolt szendvicseket, mazsolás zsömlét, yoghurtot, csokikát (tesónak Merci, Tengelnek Raffaello, mi más) az asztalukra, főztem egy kávét, kikészítettem a teáskancsó elé a két kókuszos fekete tea filtert, és távoztam.

Aztán dupla edzés R.-el, jó volt mint mindig, mert csomót nevettünk, de persze kifulladásig nyomtuk, a végén mindketten lihegve ültünk a padon. Tengel nagyon aranyos sms-el értékelte a reggeli akciómat, jólesett, nem is tudtam rá mit válaszolni.

És meghozták a gyönyörű ülőgarnitúrát, ami majd a leendő lakásomban fog állni, pontosabban már most oda vitték, csak még én nem vagyok ott. Gyönyörű fehér bőr, fa berakással. Bár használt, de nagyon megkímélt állapotban van, és látszik rajta, hogy nem az ikeában vették.. Máris imádom.

A fiúk nem árulták el, hogy amíg nem voltam ott, már fel is vitték, így amikor bátyó felküldött minket Tengellel (aki persze beavatott volt, sőt mint később kiderült, ő volt az ötletgazda), hogy keressünk neki helyet fent, volt nagy ámulás részemről.
Kipróbáltuk, két ember is kényelmesen elfeküdhet a kétszemélyes kanapéban, és a fotel is szép nagyon.
Úgy örülök neki, mindig is arról álmodtam, hogy fehér ülőgarnitúrám lesz egyszer.

csütörtök, november 13, 2008

Szívják a vérünket

Reggel vérvétel és ultrahang, biztos ami biztos alapon, hogy tudjuk mi a helyzet.
Az egész családot megcsapolták, meg UH-zták, persze élveztem, különösen amikor a gyakornok doktornő megvizsgált a főorvosnő előtt, és amikor látta rajtam, hogy szemem a monitorra tapad hátra, folyamatosan magyarázta éppen mit látunk. Nagyon érdekes volt.

Szerencsére minden a legnagyobb rendben, illetve a labor eredmények majd hétfőn.

szerda, november 12, 2008

Be The Only One

Tegnap annyira ráhangolódtam már a nemrég letöltött 2. évad Private Practice-ra, hogy amikor kiderült, hogy a lejátszó nem ismeri fel a feliratot, azért is végignéztem két részt angolul.

Igazából egészen tökéletesen értettem szinte az egészet, csak egyszer-kétszer volt olyan rész, amire majd azért kíváncsi leszek felirattal is.

Jó volt nagyon a hangulata, és ilyenkor annyira rám ragad ez a feeling, és közben nem is agyalok semmin, amikor meg kikapcsolom, addigra olyan álmos leszek, hogy akkor meg azért nem, szóval jó.

Ja, és bár már nem is emlékszem mikor maradtam fent utoljára éjfélnél tovább alapból, most megvártam (félálomban) amíg elüti az óra, és elküldhetem a köszöntő sms-t B.-nek.
Tavaly is hasonló volt a helyzet, és azt írta másnap, hogy én voltam az első.. Most is az szerettem volna lenni..

Nemrég válaszolt.
"Régen láttalak. Hiányzol ám!"
Ha tudná, ő is mennyire nekem. De ígéretet tettem, hogy hamarosan találkozunk.

kedd, november 11, 2008

I feel so high when I approach your sky

Tudhattam volna, miért vagyok annyira lent, mélyen, amikor ott vagyok.. Hogy olyankor miért fáj annyira, miért tűnik elviselhetetlennek. Mert ha meg fent szárnyalok, az is olyan, mint még talán soha.. szédülős, a külvilágot elhagyós, tetőtől-talpig bizsergető érzés. Tehát az ellentétének is ilyennek kell lennie..olyannak, mint még soha.
Sárban fetrengősnek, torokszorítósnak.. de úgy igazán, nagyon.
Minél magasabbra szárnyalsz, annál nagyobbat tudsz zuhanni.
Már csak az a kérdés, megéri-e cserébe egyik a másikért.
Természetesen meg.
De csak ha nem gondolkodsz előtte.
Közben.
Utána.

hétfő, november 10, 2008

Home Sweet Home

Mégis csak itt jó, most már nem megyek el innen többé.

Jó nap volt ez a mai. Reggel egy kis edzés, jól meg lettem hajtva, ráadásul szerelték a kazánt, ezért ha nincs ott a melegítőfelsőm, tuti megfáztam volna. Már az első pár perc után elkezdett fájni a torkom, aztán amikor felvettem a felsőt, utána jobb lett. Jól meg lettem hajtva, semmi cicózás, de nem baj, teher alatt nő a pálma, mint tudjuk.

Bent is jó volt, jó kedvem volt végig, és ez mostanában igenis nagy szó. Este fele meg egyenesen szakadtunk a röhögéstől Tengellel, nosztalgiáztunk közös sportmúltunkból, nagyon jó volt, olyan jó hangulatom lett. Rég voltam ennyire felszabadult.
Ez jó, nagyon jó.

És bár ma Tengel csak viccelt este a telefonban, és tudom, hogy csak játékos megtorlás volt, amiért kicsit húztam bent, de mégis olyan hatással volt rám, hogy döbbenet. Elcsuklott a hangom, és utána még egy ideig remegett a kezem is.

Nem baj, a mai napot már senki és semmi nem veheti el, az enyém volt.

vasárnap, november 09, 2008

iPhone vs stone

Gasztro szombat

Anyu szülinapját egy hét eltolódással ünnepeltük a nagyobb családdal, Tordasra mentünk egy csárdába. Kicsit sétáltunk ebéd előtt a tó körül, bár én eléggé fáztam, aztán egy - nem egészen kőnnyűnek nevezett - ebéd, a (fél) leves és a (fél) főétel után már nem maradt kapacitás a desszertnek, bár, mint azt tudjuk, az máshova megy. :)

Aztán még beszélgettünk, cappuccinoztunk, majd hazafele betértünk még az érdi Pataki cukrászdába.
Rég voltam ott nagyon, és annyira nem is vágytam sütire, de azért nagybátyámék rábeszélésére megkóstoltam egy epres Kardinálist. Hát, mit mondjak.. nem győzött meg.
A Rákóczi túrós meg állítólag irtó rossz, műízű volt.

Na mindegy, legalább nem hízunk el. :) Legalábbis nem ettől.

Mézi hajnalban

Csütörtök este igen korán ágynak dőltem, előtte még néztem egy kis Californicationt altatóul, majd szunya be fél 10 körül. A következő snitt hajnali 1-kor, Mézi mellettem sípol (Ne, ne, csak a gombokat ne...), félálomban megnézem, hát R. az, aki elmaradhatatlannak érezte közölni éppen akkor, hogy másnap reggel találkozunk, és dupla edzésünk lesz.

Na jó, vettem az adást, másnap a kocsiban útközben bevallja, hogy másnapos, és valahogy meg kell fűznünk T.-t, hogy ne legyen szadizmus. Kiköti, hogy ne merjem Hókuszpóknak hívni (erre nagyon ugrik), és egyáltalán semmi rosszat ne mondjunk rá, mondom oké, és majd megdicsérem mondjuk a haját. Mire R. rám néz, neee, te csak inkább ne szólj semmit, mert még félreérti és erőnlét lesz. Oké, ha nem, hát nem, irány a pálya.
Az első fél percben még R. megszólal T.-t hátulról vizslatva:
"Csíkos a hajad..rosszul lett levágva."
Na baszki. :)

Szerencsére csak a végén nyertünk egy bünti futást, de már csak lemondóan tettem a dolgom, úgyis rám fér egy kis mozgás.

Stolen

Az, hogy egy regényben olvasom, hogy kipakoltak egy házat (na jó, ott kastélyt), és az elrabolt műkincsekről keres a család régi fényképeket, hátha valamelyiken látszik, majd ugyanez a sztori megtörténik velünk is, az durva. Nagyon is az.

szombat, november 08, 2008

Névnapok

Aki az iwiwen elírja a névnapját, az magára vessen.

Amúgy Szolzsenyicin kötetet kapott, és válogatott Szamos bonbonokat, nagy siker volt, bár kicsit aggódtam a könyv miatt, hogy azóta netán már megszerezte, ráadásul két kötetes, de hálistennek nem.

csütörtök, november 06, 2008

Maradok az olaszoknál

November 3. hétfő

Edzés nem lett a dologból, mert tartottam tőle, hogy akkor előjön az orrvérzés, inkább maradtam nyugalmi állapotban.

Este találkoztunk a lányokkal, hogy megnézzük az Oktogon Grand Café helyét bitorló Braseiro brazil éttermet. Eleve sebzett szívvel léptem be az ajtón, visszasírva egykori törzshelyemet, a kedvelt pincérgárdát, és a gyönyörű csillárokat. De erről részletes beszámoló majd a Fortaquán.

Egy ital után távoztunk, szépen visszaadva az étlapot, majd átnéztünk a Friday's-be, én személy szerint dobtam egy hátast, majd végül kikötöttünk az Okay Italiában, immár véglegesen, az étlapot fogva mantrázva, hogy innen már nem megyünk el.

Jól is tettük, hogy maradtunk, mert finomakat ettünk, és a város egyik legjobb cappuccinojához volt szerencsénk. Közben tök jól elvoltunk négyesben, csodálgattuk az ételkölteményeket, hála a fényképezős telefonoknak, meg lett örökítve néhány gyönyörűség az utókornak.