Este tali a csajokkal, már vártam nagyon, főleg mert bent most állnak a kések a levegőben, meg egyébként is minden nyűgöm-bajom van, stresszelek mint az állat, szóval önkínzás rulez.
A csajokkal meg mindig tudunk annyira hülyék lenni, hogy legalább arra a néhány órára feledjem minden búmat-bajomat, és röhögjek (majdnem azt írtam röfögjek) teljes szívből. Ez kell, na.
Nem sokkal A Piros Nadrág kitárgyalása után megjelent annak megtestesítője, ami majdnem elég viccesen sült el, Bee és az én reakcióm kicsit késleltetett volt, de sebaj.
Szegény Shal semmit nem értett az egészből, de megnyugtattuk, hogy mi sem, sőt, szerintem az illetékes maga sem érti önmagát, de ez már más kérdés.
Bár erőteljesen sós ízre vágytam, berendeltem egy szezámaggal sült ropogós jércesteaket mézes-mandulás gyümölcsökkel, amiből a húst nagyjából megettem, a gyümölcsöknek kb. a felét, mert utána rámozdultam inkább Bee sajtfondüjére, kértünk hozzá még mini croissant-t (amire egy évet kellett várnunk, mondván frissen sül, de érdekes módon kettőt is találtunk benne, ami enyhén szólva szivacsízű volt).
Aztán még egy fél adag pármai sonkás, cukkinis amerikai palacsintát ettem, nagyon jólesett.
Shal Testarossa koktélja olyan jól nézett ki (és olyan finom volt), hogy legközelebb be kell próbálnom nekem is. Eper és pezsgő, nyami, tökéletes egyveleg. Kéne majd ilyet gyártani, jófajta Törleyből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése