Paul-Bunnel :)

Nem jellemző rám, hogy bárkit is bántanék, de akiket nagyon szeretek, azoknál meg szinte kizárt a dolog.
Mégis, ma sikerült megbántanom valakit, aki jelenleg a szívem csücske, és aki iránt annyi szeretetet érzek, hogy bármiféle bántó gondolatnak még csak helye se lenne a szívemben iránta.

Életem egyik legiszonyúbb és legmaróbb másfél óráját éltem át. Ordítani tudtam volna a tehetetlen kétségbeeséstől, amiért nem magyarázhattam el, hogy én nem hogy nem úgy értettem, de még csak soha nem is gondolnék ilyet. Sírni tudtam volna, de uralkodnom kellett magamon, felölteni a pókerarcot, miközben belül egy nagyobb fajta orkán dúlt bennem.

Kínomban a pultra dőlve, könnyeket visszatartva SMS Gabonak, aki rögtön hívott, hogy menjek el hozzá - ez az egy dolog volt az, amitől kibírtam az elkövetkezendő 90 percet úgy, hogy csak néhányan néztek rám fürkészően a vonaton.

Aztán amint betoppantam Gabohoz, végszóra csörgött a telefonom, és egy negyed órás beszélgetés alatt sikerült rendeznünk a problémát, és ezzel együtt a bennem dúló borzalmakat is. Egy kősziklától szabadultam meg.

Ezek után malacnézés, isteni finom házi kókuszrolád és gyümölcsök csipegetése, beszélgetés, majd éjfél körül alvásközeli állapotból hirtelen felpattanás, by Gabo és "annyira idegesít, hogy nem jut eszembe az az érték" jelszóval gyermekgyógyászat könyv fellapoz, ééés végre megvan. :) Úgysem tudtunk volna elaludni, ha nem jövünk rá. :)
Aztán persze kicsit belelapozunk, csak még egy kicsit.. :))

Majd reggel korán ébresztő, de valahogy annyira nem voltam álmos, és még az ébresztő zene is csodás volt. :)
Egészen feltöltődtem.