G.I. Jane

November 28. péntek

Ma benézett hozzánk a Tanár (akiknek meséltem már róla, azok most felszisszennek), és kihívott kávézni. Nem akartam megsérteni, így elugrottam vele, de közben szívtam a fogamat rendesen.

Főleg amikor közölte velem, hogy ha majd találkozik L.-el (meló ügy), akkor esetleg L. elmeséli majd neki rólam, hogy én azt szeretem, ha korbáccsal vernek az ágyban, ő meg elmeséli L.-nek, hogy ő is azt szereti, ha korbáccsal verik, és akkor ez kiderül és mi ezt megbeszéljük (????). Ááá, basszus. És aztán azt mondta, hogy csak hogy tudjam, ő nagyon toleráns, és ha kiderülne rólam, hogy otthon G.I. Joe katonákkal játszom, az se zavarná őt, mert végülis nem ártok vele senkinek. Öö, köszi.

De aztán egy jó kis Illy cappuccino feledtette a dolgokat, meg hogy végre valaki nem azt mondta, hogy hülyeség, amit tervezek, és úgysem fogok belőle megélni, meg X éves leszek mire befejezem, hanem hogy az a legfontosabb, hogy szeresd, amit csinálsz, és ne félj belevágni valami újba, és valósítsd meg ezt az álmodat.
És hogy legyen egy kis önbizalmam.. na igen.

Itt maradsz, csíkos hátú kismalac

November 28. péntek

Mivel B.-nek volt egy találkája egy rokonnal még edzés után, mondtam, hogy akkor nem várom meg, hogy elvigyen, és poénból odakiáltottam a három alfahímnek, akik végre hosszú idő után letolták a szennyest, hogy nem mennek-e arra, amerre én lakom.
Azt mondták de, menjek, elvisznek. Jó nagy mázlim volt, bár a kocsiban rosszul lettem, majdnem hánytam is már itthon. (Mostanában könnyen rosszul leszek a kocsiban, öregszem)

Aztán kezdődött a dilemma, internetes segítséget vettem igénybe Shal személyében :), illetve sms-ben L. által.
Végül meggyőztem magam a dologról, nekiálltam pakolni, aztán vettem egy forró fürdőt, hogy másnap ne haljak meg majd a mai edzés után minden bizonnyal fellépő izomláztól, végül kb. fél 2-ig pakolásztam, a hócipőm tele volt.

Majd reggel úgy éreztem ez mégsem nekem való, beszéltem Mentőssel is, akivel kihoztuk, hogy nincs kedvünk menni, így végül itthon maradt az elkészített motyó..

Feels like arriving home

November 27. csütörtök

Az a durva, hogy B. tényleg csak miattam jött le ma. Ugyan nem hangsúlyozta nekem, de más forrásból megtudtam. Öhmm. Nem mondom, hogy nem esett jól.

Az is olyan jó volt, hogy lent volt még három régi arc, akik már ezer éve nem járnak (még nálam is ezer évebbe), így most olyan nosztalgiás hangulat volt, és B. is folyton vigyorgott és kacsintgatott ránk, én meg néha átöleltem, megpusziltam, vagy a hasát simogattam, szóval igazi otthonos hangulat uralkodott.

És olyanokon nosztalgiáztunk fátyolos szemekkel, mint hogy például ..és amikor lógnunk kellett a bordásfalon és B. szúrkálta a hasunkat párbajtőrrel.., meg ..amikor Sz. elkésett és le kellett térdelnie, B. meg állt mellette rúgásra kész lábbal és azt mondta neki ordítsa hangosan a (itt egy vizsgaanyag szerinti 10 pont neve van)-t, Sz. meg elkezdte hangosan, hogy NEM KÉSÜNK EL EDZÉSRŐL, MERT AKKOR A SENSI BÁNT!...

Mire valaki felsóhajtott, hogy hát igen, a régi szép idők, na ezen röhögtünk nagyon, hülye mazochisták. :)

Aztán edzés végén B. benyögte, hogy holnap találkozunk, amit nem nagyon értettem, de kiderült, hogy edzőtábor lesz, persze én nem tudtam, de a végére B. teljesen belelkesült, hogy menjek én is, kifizeti nekem a felét. Aztán amikor megrökönyödve közöltem, hogy alszom rá egyet, kiakadt, hogy mit kell ezen aludni, menjek és kész.

Ööö.

Hajnali sms party

November 26. szerda

22:51 én Holnap leszel?

04:16 B. Ha jössz.

05:29 én Mondtam valaha is h imádlak..?

06:24 B. Nem emlékszem :)

Menjünk

November 26. szerda

Mentős bejött ma az elkészült cuccukért, mondta, hogy volt lent edzésen kedden, és bár nem volt B., mert most külföldön van, de menjünk már le csütörtökön mi is, ő biztosan megy. És hogy B. valszeg nem lesz, mert aznap jön haza majd valahonnan messziről, de majd azért jól elleszünk, ökörködünk.
Most fellelkesített.

Egy újabb Woody Allen film, ami jó

November 24. hétfő

Shallal bevetettük magunkat este a Sugár Moziba, ha már úgyis ott volt épp az Örsön, tőlem meg egy köpésre van a metró.

Először - én naiv - azt gondoltam, hogy biztosan sokkal olcsóbbak ott a jegyárak, mint pl. a Mammutban, de megnéztem a neten, és ugyanannyi.. Kivéve szerdánként, amikor 800 Ft a Sugárban.

Pedig a körülményeket elnézve igazán csökkenthetnék a jegyáraikat, mert az biztos, hogy önszántamból nem megyek oda vissza egy ideig. A terem kicsi, és a középre szóló jeggyel beülhetünk a kb. negyedik sorba, ami kb. olyan, mintha otthon belenyomnánk az orrunkat a tévébe (élményileg legalábbis biztos).
A jegyeket pedig a büfében lehet csak megvenni, ami azt jelenti, hogy végig kell várni azt a hosszú sort, ami mind popcornra és kólára vár.

Film előtt ittunk egy finom cappuccinot a Byblos keleti kávézóban - egész kellemes kis hely, és tök jó arab zene ment. Mivel éhesek is voltunk, gondoltunk benézünk gyorsan a Subwaybe is, ha már ott volt mellette. Hát, húsgombócos szendvicset ne egyetek, ha kedves az életetek.

Na mindegy, maga a film viszont nagyon tetszett, Javier Bardem azért sokkal jobban illett egy ilyen jellegű filmbe, mint mondjuk a Szerelem a kolera idejénben a hősszerelmes karakterébe. Penélope Cruz nekem kicsit gyenge volt, Scarlett Johansson sem volt nagy durranás, én ezt a szerepet biztos másnak adtam volna, hogy hitelesebb legyen. Rebecca Hall viszont nagyon jó volt, a maga természetességével és színészi játékával. Kicsit zavaró lett, amikor rájöttem, hogy Javier Bardem szinkronhangja Ross doki a Vészhelyzetből :), de azért igyekeztem elvonatkoztatni.

A posztere is nagyon jó a filmnek, jól ki lett ez találva. És most már tényleg meg akarom nézni a Süti, nem sütit.

Házhoz jön a (mérges) futár

November 23. vasárnap

Úgy volt, hogy talán megyünk bátyóhoz nyuszizni (Wiizni), de végül nem jött össze, én sem voltam a helyzet magaslatán, ugyanis szombat reggel már arra ébredtem, hogy fáj a torkom, és bár egy Mebucain jótékony hatással volt rá, és vasárnap már nem fájt, de úgy éreztem valami mégse kóser, húzott az ágy, mint amikor az ember beteg.
Szóval jobbnak láttam pihenni inkább otthon, pláne, hogy kint hó is esett, annyira nem vágytam az utcára.

Mivel az éhenhalás szélén álltam, úgy döntöttem rendelek valami kaját. Amikor 1 és 1/4 óra elteltével se hozták, kicsit már stresszeltem, de kiderült, hogy a futár defektet kapott, küldenek egy másikat. A másiknak valamilyen rejtélyes okból kifolyólag elírták a kapucsengő adatait, amin megsértődött, és nem volt hajlandó lépéseket tenni az ügy érdekében, csak összefont karral duzzogott a lépcsőház aljában. Mikor hívott az operátor csaj, én lementem, és kábé én lettem lebaszva, mert neki elege lett. Hát anyád.
Na mindegy, végül megettem, nem is volt rossz, aztán csajokkal MSN estig, forró teák tömkelege, és gyógyulgatás.

Sorozatmustra

Közben gondolkodom a karácsonyi ajándékokról, de az a helyzet, hogy még nem tartok sehol. Pedig ha kicsit leülnék meditálni egy papírral és egy tollal a kezemben, lehet, hogy egy idő után gyűlnének az ötletek, de még erre nem kerítettem sort.

Mindig van mit szöszmötölni, sorozatokat is töltögetek mostanság, nem mintha nem lenne már így is egy csomó, amit még vagy el se kezdtem, vagy nem fejeztem be.. De szeretek felkészülni ínségesebb időkre (lsd. ünnepnapok és hétvégék itthon).

Na, lássuk mik is várnak rám.

- Private Practice 2. évad - ahhoz képest, hogy az első évad pár része után kijelentettem, hogy ez azért annyira nem nagy szám, meg előre lehet tudni ki kivel fog összejönni (aztán végül nem is úgy volt), megszerettem, és vártam a következő részt.

- Született feleségek - N. adta oda az összes évadot kiírva, de még nem volt lelkierőm nekikezdeni..

- Californication - Irtó kíváncsi voltam erre a sorozatra a leírás alapján, meg ugye David Duchovny szerepel benne, rá is. Kicsit ugyan másra számítottam, de vannak benne különösen jó részek, szóval szerintem végig fogom nézni, ja, az egyedüli, ami nagyon idegesít, az David D. szinkronhangja - borzalmas.

- Skins - Tényleg nem használnám rá a tinisorozat jelzőt, mert annál sokkal több, és jobb. Még csak két részt néztem, de folyt. köv.

- 3 Lbs.. (Agykontroll) - Amennyit láttam belőle a tévében (kb. fél rész), az alapján House-utánzat a gyengébbik fajtából. Mindenesetre mivel megkaptam a kemény 8 részt DVD-n még szülinapomra a csajoktól, meg fogom nézni.


- Rejtélyes vírusok nyomában - Húúú, régen imádtam, amikor még ment a tévében, na persze leginkább Neil McDonough miatt. Azok a gyönyörű jéghideg kék szemek!!!

- Sopranos (Maffiózók) - Még egy részt se láttam belőle, de állítólag jó, szóval most letöltöttem az első évadot, aztán majd meglátjuk.

- Frasier a dumagép - Szintén megtekintésre vár.

- Scrubs - Mennyire vártam, hogy valahonnan meg tudjam szerezni, aztán mindenki a környezetemben azt mondta, nem is olyan jó, én meg még mindig nem néztem meg egyetlen részt sem.. Pótolandó!

- Rescue Me - Istencsászár sorozat, qrva nagy arc szereplőkkel, imádom. A 3. évad jön most.

- Grey's Anatomy - Mivel a tévében már lemaradtam, és inkább feliratosan nézném, letöltöttem. Második évad jön majd nálam.

- Dexter - 3. évad 2. rész jön. Kihagyhatatlan sorozat. Micheal C. Hall for president!

- Huff - Még bele se kezdtem, de érdekesnek tűnik.

- Studio 60 - Egy részt láttam csak belőle még, félálomban, úgyhogy meglássuk..

- My Name is Earl - Tegnap jött le két évad, csak jókat hallottam róla, nagyon kíváncsi leszek rá.

- Northern Exposure (Miért éppen Alaszka) - Anno kimaradtam belőle, így most pótolnám.

- My Boys

- Satisfaction - Egy bordélyház életéről szól, még nem láttam egy részt sem.

- Kitchen Confidential - Nagyon jópofa sorozat, sajnos egy évad után lelőtték, pedig szerintem igenis szórakoztató. Még hátra van pár rész.

Na jó, asszem már ennyi is sok.. Lesz mit néznem unalmas óráimban.

BODIES és Dohányfüstmentes nap

Mivel csütörtökön láttam az újságban, hogy ma Dohányfüstmentes nap van, és ha a helyszínen vért adsz, ingyenesen megnézheted a BODIES kiállítást, gondoltam elmehetnénk, úgysem olcsó a belépőjegy.

Mivel senki nem ér nagyon rá, vagy nem érdekli, örültem, hogy tesóm mondta, hogy lehet eljönnek velem akkor G.-vel, majd megbeszéljük.

Aztán délután hívott, mondta, hogy lehet mégsem jön össze a mai nap, kicsit el is szontyolodtam, de aztán Gabo meg lebeszélt a véradásról, mivel nekem sincs belőle túl sok, és aztán hívott Tengel is, hogy voltunk-e, mert ha nem, akkor ne is menjünk, ugyanis ezren állnak sorba, ő se várta ki végül. Úgyhogy most megnyugodtam. :) De állítólag mostanában mindig ilyen sokan vannak, gondolom főleg hétvégén. De azért december 31-ig el kéne jutni, olyan kíváncsi vagyok rá.

A mai nap meg ilyen punnyadós, végre jól kialudtam magam reggel, aztán netezés, kaja, kávé, csajokkal MSN, estére tervezek nézni egy kis sorozatot, női újságok, MSN.. Néha jó itthon csak úgy lenni.

Enerváltság

Ma nem volt T., de R. mondta, hogy azért játszhatnánk mi ketten duplát attól még. Persze benne voltam, jó lesz egy kis reggeli hosszú játék, úgyis mostanában ritkán tudunk meccsezni.

De reggel, amikor fel kellett kelnem, azt hittem meghalok, annyira nyomott voltam. Legszívesebben visszacsuklottam volna a jó meleg ágyikóba, és ki se dugtam volna az orrom onnan egész nap. De azért erőszakot tettem magamon, és elindultam végre.

A játék azonban olyan volt, mint sejtettem, hogy lesz: fejben nem voltam ott, nem tudtam koncentrálni, így borzalmasan ment. Egy óra után abba is akartam hagyni, de R. addig unszolt, amíg meg nem adtam magam. Végülis tök jól esett, csak nagyon nem ment.

Este immáron hármasban a csajokkal, szintén Csokizó, csak most az esetlen nőci felszolgálók voltak ismét. De most azt is leszartuk, tök jókat beszélgettünk, eszegettünk, aztán az utolsó előtti hévvel hazajöttem.

Edzéstől a Csokizóig

Hívott ma Tömjén, hogy mi a helyzet velem, annyira örültem a hívásának, meg olyan jó kedvem lett a sztoriktól, amiket mesélt, hogy hirtelen kedvem támadt lemenni edzésre este.

Írtam is L-nek, hogy bár nem hoztam cuccot, de akár le is nézhetnénk, ha megint hoz nekem. Mondta, hogy csábítóan hangzik, de holnap megy állásinterjúra, és kicsit tanulgatna még, de...még lehet, hogy inkább lejönne. Mondtam,hogy 6-ig gondolja meg, aztán majd szóljon.
Közben Shal írt sms-t, hogy ma igazán összeülhetnénk, így írtam L-nek, hogy akkor inkább hagyjuk a dolgot, és megcéloztam a Mammutot. Sajna Bee nem tudott jönni, mert még meló ügyben vidéken volt.

A Csokizóban telepedtünk le, nagy ovációval fogadva a régi srác pincért, ettünk mazsolás diós minibaguette-et, meg kávét, és kitárgyaltuk a lelkünket nyomó dolgokat.

Girls and boys

A szitu: Adott egy fiú, legyen a neve Pisti. Ez a fiú próbálkozik egy lánynál - aki legyen Erzsike - ugyan nem túl erélyesen, de azért Erzsike tudja, hogy mi a szitu. Közben eltelik egy pár hónap, nem történik nagyon sok minden, néhány chat váltás, illetve sms Pisti részéről, majd mikor Pisti egyértelműen úgy érzi, hogy neki itt nagyon nem osztottak lapot, akkor egyszerre csak felhívja Rózsikát, Erzsike nagyon jó barátnőjét, hogy menjen el vele vacsorázni. Rózsika először nem érti, azt hiszi Pisti csak faggatni akarja Erzsikéről őt, de nem, kiderül: a meghívás randi.

Na most az én első reakcióm az volt erre, hogy mennyire gáz ez, a barátnőjénél bepróbálkozni, ez eléggé egyértelműen a "ha nincs ló, akkor jó a szamár is" tipikus esete, de hogy pont a legközelebbi barátnővel, na ez extra gáz.
Tesómék szerint viszont ez egyáltalán nem gáz, mert Pisti és Erzsike között nem volt semmi végülis, és miért ne tetszhetne neki eleve mindkét lány, és ha nem jön össze az egyik, hát a másiknál próbálkozik, mi ezzel a baj, nem értik.

Hát kedveseim, nem vagyunk egyformák, de hogy ennyire? :)
Le is töltöttem gyorsan ezt a sorozatot. :))

Ja, és várom a véleményeket, mindkét nemtől a sztorival kapcsolatosan. :)

Paul-Bunnel :)

Nem jellemző rám, hogy bárkit is bántanék, de akiket nagyon szeretek, azoknál meg szinte kizárt a dolog.
Mégis, ma sikerült megbántanom valakit, aki jelenleg a szívem csücske, és aki iránt annyi szeretetet érzek, hogy bármiféle bántó gondolatnak még csak helye se lenne a szívemben iránta.

Életem egyik legiszonyúbb és legmaróbb másfél óráját éltem át. Ordítani tudtam volna a tehetetlen kétségbeeséstől, amiért nem magyarázhattam el, hogy én nem hogy nem úgy értettem, de még csak soha nem is gondolnék ilyet. Sírni tudtam volna, de uralkodnom kellett magamon, felölteni a pókerarcot, miközben belül egy nagyobb fajta orkán dúlt bennem.

Kínomban a pultra dőlve, könnyeket visszatartva SMS Gabonak, aki rögtön hívott, hogy menjek el hozzá - ez az egy dolog volt az, amitől kibírtam az elkövetkezendő 90 percet úgy, hogy csak néhányan néztek rám fürkészően a vonaton.

Aztán amint betoppantam Gabohoz, végszóra csörgött a telefonom, és egy negyed órás beszélgetés alatt sikerült rendeznünk a problémát, és ezzel együtt a bennem dúló borzalmakat is. Egy kősziklától szabadultam meg.

Ezek után malacnézés, isteni finom házi kókuszrolád és gyümölcsök csipegetése, beszélgetés, majd éjfél körül alvásközeli állapotból hirtelen felpattanás, by Gabo és "annyira idegesít, hogy nem jut eszembe az az érték" jelszóval gyermekgyógyászat könyv fellapoz, ééés végre megvan. :) Úgysem tudtunk volna elaludni, ha nem jövünk rá. :)
Aztán persze kicsit belelapozunk, csak még egy kicsit.. :))

Majd reggel korán ébresztő, de valahogy annyira nem voltam álmos, és még az ébresztő zene is csodás volt. :)
Egészen feltöltődtem.

Muffinos hétvége

Ma sütöttem kandírozott narancshéjas-kardamomos-csokis-fahéjas-kakós muffint, mert megígértem Tengelnek, hogy jövő héten sütök nekik valamit, és hétvégén van erre leginkább időm, úgyhogy megvettem a narancshéjat, és nekiestem délután.
Eredetileg szárított áfonyásat szerettem volna, de csak emiatt nem volt kedvem elmenni a Mammutig, így maradt a narancshéj.
Reméljük, ízlik majd nekik, ezt kapják reggelire, yoghurttal.

Éjszaka letöltöttem meglepetésként Tengelnek a Kusturica filmet, ami nemrég ment a mozikban, és nagyon szerette volna megnézni. Kíváncsi vagyok rá én is, majd valamikor megnézem.

Aztán késő délután irány a klinika és Gabo, útközben még tankoltam némi eleséget magunknak a KFC-ben, amit élvezettel elcsámcsogtunk, aztán munkálkodtunk egy kicsit, közben persze megtárgyaltuk az élet nagy dolgait, és kaptam finom cappuccinot is, jó volt nagyon.

Csőbe húzott

Helyszín: Meki

- Szia, elvinnék egy sajtburgert.

- Itt lesz fogyasztva?

- Igen.
Vagyis izé, nem.

Messages from the past

Mia passenger c. postja után, és felkérésre, én is megírom a nosztalgia sms-es postot.

Most bekapcsoltam a régi telefonomat, lássuk mit tudok benne szemezgetni..

Á, igen, egy sms gyönyörűszépszemű sebésztől, miután egy edzés után eldobott a Blaháig, és útközben valamin összevitatkoztunk. Semmi komoly, nem is emlékszem már mi volt, de amikor a Moszkvára értem, írtam neki egy bocsánatkérő sms-t, mire ezt írta vissza: "Moszkvan felvehetlek,h ezt megbeszéljük?"
És emlékszem, ott vártam, amíg visszajön a Moszkvára, az éjszakai 4-6-os megállójában álltam, és tudtam, hogy igazából szó sincs bármilyen probléma megbeszéléséről, inkább egy jó ürügy az egész arra, hogy együtt lehessünk megint egy kicsit.. Aztán megérkezett, felvett, még vettünk a kolesz mellett sört az éjjel-nappaliban, még arra is emlékszem, hogy közben B. felhívott valahonnan külföldről, ahol éppen munka ügyben volt, na de mindegy, lényeg, hogy egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt...

Azt gondoltam több ilyen régi, sokat jelentő sms-t találok, de nem. Ehelyett megtaláltam B. két olyan sms-ét, ami akkor íródott, amikor - életünkben először - iszonyú durván és komolyan összevesztünk. De halálosan, és emlékszem szó szerint rosszul voltam, mert úgy éreztem soha többé nem fogunk egymással szóba állni már ezek után.. Ahogy végigolvastam a két (tripla-)sms-ét, lúdbőrözött a hátam, még most is..
Arra már nem emlékszem, hogy történt a békülés, de hálistennek nyomtalanul múlt el a dolog.

Több régi sms-t nem találtam, de majd egy-két év múlva az lesz majd a mostani friss..

Daiquiri

Jók az ilyen csajos esték, mint amilyen a tegnapi is volt, mindig egy kicsit ez éltet egész nap, főleg amikor valami nem kerek, de tudom, hogy majd este jól kiökörködjük magunkat, és elfelejtek mindent, ami netán bánt.
Szóval ezek kellenek, na.

Csokizót céloztuk meg újfent, szerencsénk volt, hogy kaptunk helyet. Régi pincéreinkből egyet se láttunk, ellenben voltak új, teljességgel dilettáns nőcik, komolyan mondom én jobban kiszolgálnék ott, mint ezek. Természetesen ez megérződik a borravalónkon, de nem hinném, hogy magukba szállnának ezek után.

Azért a Banana Daiquiri jó volt (barnacukor utólagos hozzáadásával, ehh), a pármai sonkás-cukkinis palacsinta viszont nyeszlettebb sokkal, mint pár hónapja, és a pisztácia torta is csak egyre kisebb a tányéron.

Dehát ez van, sajnos, ilyen pincérgárdát jól meg kell fizetni, ugyebár..

White Russian

Reggel készítettem egy kis meglepit a srácoknak. Még reggel korán edzés előtt bementem, elhelyeztem a gondosan becsomagolt szendvicseket, mazsolás zsömlét, yoghurtot, csokikát (tesónak Merci, Tengelnek Raffaello, mi más) az asztalukra, főztem egy kávét, kikészítettem a teáskancsó elé a két kókuszos fekete tea filtert, és távoztam.

Aztán dupla edzés R.-el, jó volt mint mindig, mert csomót nevettünk, de persze kifulladásig nyomtuk, a végén mindketten lihegve ültünk a padon. Tengel nagyon aranyos sms-el értékelte a reggeli akciómat, jólesett, nem is tudtam rá mit válaszolni.

És meghozták a gyönyörű ülőgarnitúrát, ami majd a leendő lakásomban fog állni, pontosabban már most oda vitték, csak még én nem vagyok ott. Gyönyörű fehér bőr, fa berakással. Bár használt, de nagyon megkímélt állapotban van, és látszik rajta, hogy nem az ikeában vették.. Máris imádom.

A fiúk nem árulták el, hogy amíg nem voltam ott, már fel is vitték, így amikor bátyó felküldött minket Tengellel (aki persze beavatott volt, sőt mint később kiderült, ő volt az ötletgazda), hogy keressünk neki helyet fent, volt nagy ámulás részemről.
Kipróbáltuk, két ember is kényelmesen elfeküdhet a kétszemélyes kanapéban, és a fotel is szép nagyon.
Úgy örülök neki, mindig is arról álmodtam, hogy fehér ülőgarnitúrám lesz egyszer.

Szívják a vérünket

Reggel vérvétel és ultrahang, biztos ami biztos alapon, hogy tudjuk mi a helyzet.
Az egész családot megcsapolták, meg UH-zták, persze élveztem, különösen amikor a gyakornok doktornő megvizsgált a főorvosnő előtt, és amikor látta rajtam, hogy szemem a monitorra tapad hátra, folyamatosan magyarázta éppen mit látunk. Nagyon érdekes volt.

Szerencsére minden a legnagyobb rendben, illetve a labor eredmények majd hétfőn.

Be The Only One

Tegnap annyira ráhangolódtam már a nemrég letöltött 2. évad Private Practice-ra, hogy amikor kiderült, hogy a lejátszó nem ismeri fel a feliratot, azért is végignéztem két részt angolul.

Igazából egészen tökéletesen értettem szinte az egészet, csak egyszer-kétszer volt olyan rész, amire majd azért kíváncsi leszek felirattal is.

Jó volt nagyon a hangulata, és ilyenkor annyira rám ragad ez a feeling, és közben nem is agyalok semmin, amikor meg kikapcsolom, addigra olyan álmos leszek, hogy akkor meg azért nem, szóval jó.

Ja, és bár már nem is emlékszem mikor maradtam fent utoljára éjfélnél tovább alapból, most megvártam (félálomban) amíg elüti az óra, és elküldhetem a köszöntő sms-t B.-nek.
Tavaly is hasonló volt a helyzet, és azt írta másnap, hogy én voltam az első.. Most is az szerettem volna lenni..

Nemrég válaszolt.
"Régen láttalak. Hiányzol ám!"
Ha tudná, ő is mennyire nekem. De ígéretet tettem, hogy hamarosan találkozunk.

I feel so high when I approach your sky

Tudhattam volna, miért vagyok annyira lent, mélyen, amikor ott vagyok.. Hogy olyankor miért fáj annyira, miért tűnik elviselhetetlennek. Mert ha meg fent szárnyalok, az is olyan, mint még talán soha.. szédülős, a külvilágot elhagyós, tetőtől-talpig bizsergető érzés. Tehát az ellentétének is ilyennek kell lennie..olyannak, mint még soha.
Sárban fetrengősnek, torokszorítósnak.. de úgy igazán, nagyon.
Minél magasabbra szárnyalsz, annál nagyobbat tudsz zuhanni.
Már csak az a kérdés, megéri-e cserébe egyik a másikért.
Természetesen meg.
De csak ha nem gondolkodsz előtte.
Közben.
Utána.

Home Sweet Home

Mégis csak itt jó, most már nem megyek el innen többé.

Jó nap volt ez a mai. Reggel egy kis edzés, jól meg lettem hajtva, ráadásul szerelték a kazánt, ezért ha nincs ott a melegítőfelsőm, tuti megfáztam volna. Már az első pár perc után elkezdett fájni a torkom, aztán amikor felvettem a felsőt, utána jobb lett. Jól meg lettem hajtva, semmi cicózás, de nem baj, teher alatt nő a pálma, mint tudjuk.

Bent is jó volt, jó kedvem volt végig, és ez mostanában igenis nagy szó. Este fele meg egyenesen szakadtunk a röhögéstől Tengellel, nosztalgiáztunk közös sportmúltunkból, nagyon jó volt, olyan jó hangulatom lett. Rég voltam ennyire felszabadult.
Ez jó, nagyon jó.

És bár ma Tengel csak viccelt este a telefonban, és tudom, hogy csak játékos megtorlás volt, amiért kicsit húztam bent, de mégis olyan hatással volt rám, hogy döbbenet. Elcsuklott a hangom, és utána még egy ideig remegett a kezem is.

Nem baj, a mai napot már senki és semmi nem veheti el, az enyém volt.

iPhone vs stone

Gasztro szombat

Anyu szülinapját egy hét eltolódással ünnepeltük a nagyobb családdal, Tordasra mentünk egy csárdába. Kicsit sétáltunk ebéd előtt a tó körül, bár én eléggé fáztam, aztán egy - nem egészen kőnnyűnek nevezett - ebéd, a (fél) leves és a (fél) főétel után már nem maradt kapacitás a desszertnek, bár, mint azt tudjuk, az máshova megy. :)

Aztán még beszélgettünk, cappuccinoztunk, majd hazafele betértünk még az érdi Pataki cukrászdába.
Rég voltam ott nagyon, és annyira nem is vágytam sütire, de azért nagybátyámék rábeszélésére megkóstoltam egy epres Kardinálist. Hát, mit mondjak.. nem győzött meg.
A Rákóczi túrós meg állítólag irtó rossz, műízű volt.

Na mindegy, legalább nem hízunk el. :) Legalábbis nem ettől.

Mézi hajnalban

Csütörtök este igen korán ágynak dőltem, előtte még néztem egy kis Californicationt altatóul, majd szunya be fél 10 körül. A következő snitt hajnali 1-kor, Mézi mellettem sípol (Ne, ne, csak a gombokat ne...), félálomban megnézem, hát R. az, aki elmaradhatatlannak érezte közölni éppen akkor, hogy másnap reggel találkozunk, és dupla edzésünk lesz.

Na jó, vettem az adást, másnap a kocsiban útközben bevallja, hogy másnapos, és valahogy meg kell fűznünk T.-t, hogy ne legyen szadizmus. Kiköti, hogy ne merjem Hókuszpóknak hívni (erre nagyon ugrik), és egyáltalán semmi rosszat ne mondjunk rá, mondom oké, és majd megdicsérem mondjuk a haját. Mire R. rám néz, neee, te csak inkább ne szólj semmit, mert még félreérti és erőnlét lesz. Oké, ha nem, hát nem, irány a pálya.
Az első fél percben még R. megszólal T.-t hátulról vizslatva:
"Csíkos a hajad..rosszul lett levágva."
Na baszki. :)

Szerencsére csak a végén nyertünk egy bünti futást, de már csak lemondóan tettem a dolgom, úgyis rám fér egy kis mozgás.

Stolen

Az, hogy egy regényben olvasom, hogy kipakoltak egy házat (na jó, ott kastélyt), és az elrabolt műkincsekről keres a család régi fényképeket, hátha valamelyiken látszik, majd ugyanez a sztori megtörténik velünk is, az durva. Nagyon is az.

Névnapok

Aki az iwiwen elírja a névnapját, az magára vessen.

Amúgy Szolzsenyicin kötetet kapott, és válogatott Szamos bonbonokat, nagy siker volt, bár kicsit aggódtam a könyv miatt, hogy azóta netán már megszerezte, ráadásul két kötetes, de hálistennek nem.

Maradok az olaszoknál

November 3. hétfő

Edzés nem lett a dologból, mert tartottam tőle, hogy akkor előjön az orrvérzés, inkább maradtam nyugalmi állapotban.

Este találkoztunk a lányokkal, hogy megnézzük az Oktogon Grand Café helyét bitorló Braseiro brazil éttermet. Eleve sebzett szívvel léptem be az ajtón, visszasírva egykori törzshelyemet, a kedvelt pincérgárdát, és a gyönyörű csillárokat. De erről részletes beszámoló majd a Fortaquán.

Egy ital után távoztunk, szépen visszaadva az étlapot, majd átnéztünk a Friday's-be, én személy szerint dobtam egy hátast, majd végül kikötöttünk az Okay Italiában, immár véglegesen, az étlapot fogva mantrázva, hogy innen már nem megyünk el.

Jól is tettük, hogy maradtunk, mert finomakat ettünk, és a város egyik legjobb cappuccinojához volt szerencsénk. Közben tök jól elvoltunk négyesben, csodálgattuk az ételkölteményeket, hála a fényképezős telefonoknak, meg lett örökítve néhány gyönyörűség az utókornak.

Bloody Monday

Egy húsz perce arra ébredtem, hogy ömlik az orromból a vér. De szabályosan ömlik, ilyen még sosem volt.
Most gondolkodom mi a fene lehet, eszembe jutott az is, amikor x (x›10) éve klórmeszet nyomtak az arcomba a cserkésztáborban, és miután traktorral bevittek a kórházba, kiégették az orrom, de azt mondta a nő, hogy elképzelhető, hogy később lesz vele problémám, hirtelen nagy vérzések, ilyesmi (nem is lettem cserkész). Na, hát most van.

Lefeküdni még nem tudok, mert az orromba tuszkolt zsepi miatt csak a számon kapok levegőt.
Azt még nem tudom lesz-e így reggel edzés, vagy inkább mégse kéne ma erőltetnem a fizikai megterhelést..

Ne, ne, csak a gombokat ne! Gumicukorból van..

Tegnap kezdtem a takarítást, porszívóztam, felmostam, súroltam, mostam, ma meg egy kis pakolászás, amit már régóta terveztem úgyis, és most olyan jól érzem így magam, hogy letisztult körülöttem csomó minden. Lehet, hogy látens rend-és tisztaságmániás vagyok?
Csak kicsit néha lusta, hogy tegyek is érte valamit..

I. küldött nekem tegnap Mézit, elmentettem üzenetjelző hangnak, beszarás jó.

Meg ittam ma ilyet, és egész nap azt a zenét hallgatom, ami a honlap alatt megy.

Saboteur

Shalnál Halloween party este, Bee értem jött, és elsuhantunk a tett színhelyére. Sütöttem egy kis muffint előtte, bár sajnos nem számoltam azzal, hogy ugye minden zárva lesz, így nem volt túl sok minden, amit belerakhattam volna, maradt egy kis holland kakaópor, kardamom és fahéj, ja meg egy kis baracklekvár.

Rajtunk kívül két pár volt (pöffeszkedő családosok), akik Shal barátai voltak, és nagyon aranyosak.
Volt minden földi jó, szendvicsek, sós ropogtatnivalók, italok, koktél alapanyagok piákkal, Aranyásók játék, sok röhögés és sztorizás, aztán hajnali 1-kor kifulladás és irány haza.

Nem kellett altató, és nagyon jól éreztem magam, köszi Shal.

Forever friends

Tesómmal elmentünk ma apuért, aki osztálytalálkozón volt, mert anyut felhívták, hogy apu annyira becsípett, hogy a taxi nem pálya, inkább mi vigyük haza.

Már odafele a kocsiban somolyogtunk ezen bátyóval, aztán felmentünk, és felmérve a helyzetet, igen csak vicces volt a dolog, pláne mert aput én még soha nem láttam berúgva, de még csak pityókosan sem. 
A többiek azt mondták nagyon oldott volt ma este, és irtó jól érezte magát, és talán most jött ki belőle minden feszültség a műtét meg a betegség miatt.

Még páran hasonló állapotban voltak, mi személy szerint bátyóval nagyon jól mulattunk, aput összeraktuk és hazavittük, de rég nevettem ennyit, olyan 'aranyos részeg' volt, hogy a hasunkat fogtuk csak, de szó szerint. 
Igazán ráfért apura most, hogy kirúgjon a hámból, és én is nagyon szeretném, hogy hetven-x évesen is ilyen jó barátok legyenek körülöttem, akikkel ennyit lehet nevetni és ölelni egymást.

Dark clouds

Miért vagyok néha ilyen gyenge, miért hagyom, hogy hirtelen minden elromoljon bennem? Hogy egy pillanat alatt vihar gyűljön az addigi napfény helyébe.. Elég egyetlen mondat, egyetlen megjegyzés, vagy akár egy mozdulat, és bennem világok dőlnek össze. Lehet, hogy tíz perc múlva újra a régi vagyok, és feledem a sérelmeket, de lehet, hogy nem, és hosszú órákig nem vonul el a felhő. A felhő, amelyik csak az én fejem fölött szór villámokat, mint a rajzfilmekben.

Ma is majdnem éhen haltam már, alig vártam, hogy megérkezzen a pizza, előtte kimentem hoztam egy kis energiaitalt mindannyiunknak - néha olyan jól tud esni - amiért külön tettem néhány kört. 
És akkor néhány szóváltás, és az étvágyam is elmegy. Egy szelet után úgy érzem felfordul a gyomrom, és az energiaital is itt lapul most a hűtőmben.

Vajon miért van ez, velem van a baj? Csak velem lenne? Miért tudnak annyira megbántani azok, akik valójában szeretnek minket? Miért az fáj annyira, ha olyan valaki bánt, akit szeretünk? Miközben ha tudjuk, hogy szeret, tudhatnánk azt is, hogy soha nem bántana. 
De mégis, mégis néha jönnek a felhők, és nincsen ez jól. Talán túl érzékeny vagyok, talán tenni kéne valamit. Két napja még határozottan elzárkóztam attól, amin ma este mégis elgondolkodtam - a számomra nem megfogható tudományok és azok képviselői.. 
De lehet, hogy most pont erre van szükségem.