Feels like arriving home

November 27. csütörtök

Az a durva, hogy B. tényleg csak miattam jött le ma. Ugyan nem hangsúlyozta nekem, de más forrásból megtudtam. Öhmm. Nem mondom, hogy nem esett jól.

Az is olyan jó volt, hogy lent volt még három régi arc, akik már ezer éve nem járnak (még nálam is ezer évebbe), így most olyan nosztalgiás hangulat volt, és B. is folyton vigyorgott és kacsintgatott ránk, én meg néha átöleltem, megpusziltam, vagy a hasát simogattam, szóval igazi otthonos hangulat uralkodott.

És olyanokon nosztalgiáztunk fátyolos szemekkel, mint hogy például ..és amikor lógnunk kellett a bordásfalon és B. szúrkálta a hasunkat párbajtőrrel.., meg ..amikor Sz. elkésett és le kellett térdelnie, B. meg állt mellette rúgásra kész lábbal és azt mondta neki ordítsa hangosan a (itt egy vizsgaanyag szerinti 10 pont neve van)-t, Sz. meg elkezdte hangosan, hogy NEM KÉSÜNK EL EDZÉSRŐL, MERT AKKOR A SENSI BÁNT!...

Mire valaki felsóhajtott, hogy hát igen, a régi szép idők, na ezen röhögtünk nagyon, hülye mazochisták. :)

Aztán edzés végén B. benyögte, hogy holnap találkozunk, amit nem nagyon értettem, de kiderült, hogy edzőtábor lesz, persze én nem tudtam, de a végére B. teljesen belelkesült, hogy menjek én is, kifizeti nekem a felét. Aztán amikor megrökönyödve közöltem, hogy alszom rá egyet, kiakadt, hogy mit kell ezen aludni, menjek és kész.

Ööö.