Reggel dupla edzés a srácokkal, tök jó volt, és a bünti futit nem hogy megúsztuk, de túl is teljesítettük a feladatot, szóval fülig ért a szánk R.-el.
Este meg R. meglepetés bulija volt. Előtte vettem némi partyfoodot, meg Cherry Garronét a Sparban (és volt hozzá egy Cherry Garronés hűtőmágnes, amit megtartottam, nosztalgiás, ettől a piától csíptem be életemben először), aztán megbizonyosodtam róla, hogy T. is jön majd, ugyanis a kör e-mail alapján rengeteg emberre lehetett számítani, akikből kb. senkit nem ismerek.
De nem baj, úgyse járok (idegen) társaságba sose, ezzel a mottóval nekivágtam.
Eleve úgy indítottam, hogy felcsöngettem a kapucsengőn, R. neje leszól, majd miután bemutatkoztam, közli, hogy hányadikra kell menni, mire én lazán "Tudom.", öööööö. :)
Utánam nem sokkal érkezett T., azon röhögött, hogy megtaláltam a stratégiailag legtökéletesebb pontját a lakásnak, és ott helyezkedtem el - konkrétan a konyhapult mellett, a piák, sütik, chipsek, műanyag poharak, és a készülő muffin közvetlen közelében.
Közben egy srác felbontotta az általam hozott Garronét, és megkínált vele "Egy kis női pia?" megszólítással, természetesen nem ellenkeztem. Jólesett nagyon, de a második után mondtam T.-nek, hogy többet inkább nem iszom, mert már érzem a fejemben.
Na, ez után töltöttem még háromszor újra a poharamat, de sebaj, úgy éreztem minden pohárral egyre józanabb leszek, nem volt gond.
Közben az ünnepelt csúszott, dehát szegény nem is tudhatta, mi fogadja majd otthon. Meg hazafele tartva az egyik jelenlévő srácot is felhívta, na szóval volt egy kis izgalom, de mi T.-vel folyamatosan cseverésztünk, röhögtünk, elemezgettük a(z új) kecót, szórakoztattuk egymást különféle sztorikkal, nagyon jól éreztem magam.
Aztán csak megérkezett R. is, teljes volt a meglepődés, rettentően örült, szóval jól sült el minden. Aztán még egy darabig dumálgattunk T.-vel, majd megállapítottuk, hogy el kell hagynunk az ojjektumot, ennyi pont elég is volt.
Búcsúzkodtunk egy darabig R.-től, kicsit dumcsiztunk vele még, meg is állapította, hogy gyanúúús, hogy egyszerre távozunk, mire közöltem T.-vel, hogy "látod, mondtam, hogy menj előre".
Aztán a lépcsőházban mondta T., hogy na, ezt már le nem mossuk magunkról, ott röhögtem.
Aztán eldobott a Batyiig, pont elkaptam a hévet, mázli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése