November 28. péntek
Mivel B.-nek volt egy találkája egy rokonnal még edzés után, mondtam, hogy akkor nem várom meg, hogy elvigyen, és poénból odakiáltottam a három alfahímnek, akik végre hosszú idő után letolták a szennyest, hogy nem mennek-e arra, amerre én lakom.
Azt mondták de, menjek, elvisznek. Jó nagy mázlim volt, bár a kocsiban rosszul lettem, majdnem hánytam is már itthon. (Mostanában könnyen rosszul leszek a kocsiban, öregszem)
Aztán kezdődött a dilemma, internetes segítséget vettem igénybe Shal személyében :), illetve sms-ben L. által.
Végül meggyőztem magam a dologról, nekiálltam pakolni, aztán vettem egy forró fürdőt, hogy másnap ne haljak meg majd a mai edzés után minden bizonnyal fellépő izomláztól, végül kb. fél 2-ig pakolásztam, a hócipőm tele volt.
Majd reggel úgy éreztem ez mégsem nekem való, beszéltem Mentőssel is, akivel kihoztuk, hogy nincs kedvünk menni, így végül itthon maradt az elkészített motyó..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése