Hova máshova

December 27. szombat

Bátyóval ma felkerekedtünk az IKEÁ-ba ülőalkalmatosságot és más apróságot nézni az üzletbe.

Amikor odaértünk, mindketten kellően éhesek voltunk már, így bementünk az étterembe, még sosem ettem ott, nagyon kíváncsi voltam.

Bee tanácsára mandulatortát és húsgolyókat ettem :), krumplipürével - és az nem igazság, hogy először az édességet kell kiválasztani, majd a főételt, aztán a csokis-meggyes palacsinta ott van a pénztár mellett..ehh.

De le a kalappal a húsgolyók előtt, tényleg irtóra el volt találva, a barna szósz is, és az áfonyalekvár is. A mandulatortát már nem bírtam megenni, ittunk még egy kávét is, de az nekem túl erős és savas volt ízre. Narancs és grapefruit juice- az vajon facsart csak vizezett?

Majd irány a kanapék világa, végül találtunk is egy méretben és árban tökéletes darabot, de sajnos túl világos és kényes huzat volt rajta, más színben meg nem volt, így azt beszéltük, hogy meglátjuk még mi legyen, nézzünk körül máshol is.

Azért persze vettünk néhány apróságot, részemről illatmécses, teatartó doboz, teatojás (hogy legyen kettő belőle itthon), szőr/szösz eltávolító henger, és két szép színű bögre (türkiz és barna), meg az üzletbe valamit még, (kissé bosszantó, hogy nem adnak ingyen zacsit, csak 40 Ft-ért, azért se kértem) aztán a kinti shopban vettünk egy DAIM-os mandulatortát estére Bee-hez, mentolos és DAIM-os csokit, és egy körtés cidert.

Majd bátyó ötletére bementünk még a KIKÁ-ba, ahol kb. 5 mp. alatt megláttuk azt a kis kanapét, ami pontosan illik az elvárásainkhoz, de persze nem volt belőle éppen, így leelőlegeztük, ők megrendelik, és elvileg januárban megérkezik. Néztünk még fogast és esernyőtartót (mi a frász kerül 16e-be egy esernyőtartón???), amit kinéztünk akasztót, abból nem volt olyan színben, az esernyőtartót pedig majd akkor, amikor megyünk a kanapéért.

Aztán felmentünk anyuékhoz, odaadtuk nekik a DAIM-os csokit, kicsit tévéztünk, dumáltunk, aztán bátyó hazament, én meg ott maradtam estig.

Barátnős

December 25. csütörtök - 26. péntek

Csütörtökön pihi volt egész nap, reggel amúgy félálomban felriadtam, hogy úristen, hány óra, fel kell kelni, aztán realizáltam, hogy nem, ma nem kell, szóval látszik, hogy van mit kipihenni.

Aztán este fele elmentem Gabohoz. Malacozás, TV (Csak szex és más semmi, másodszor is jó film  volt), csokik, kekszek garmada, egymás megajándékozása (issteni a GINGERbreades kézkrém! IS!), illatgyertyák, habos-babos gabonakávé mézzel (NAGYON finom volt!!) dumálgatás, aztán egy jó nagy alvás.

Másnap kaptam kávét, gyümölcslevest és isteni finom répafőzeléket töltött husival. Még sose ettem répafőzeléket, de asszem bejövős nagyon. Gabot hagytam tanulni, én közben a könyvemet olvastam, ami annyira érdekes volt, hogy elolvastam az 1/3-át rögtön.

Aztán délután felkerekedtem, felmentem anyuékhoz, akik basszus már lassan két hete fagyoskodnak, ugyanis még mindig (!) nincs fűtés a házban!! Kb. mínusz fokok tombolnak a lakásban, egyetlen szobát kivéve, ahol az olajradiátor áll, ott elviselhető. Nonszensz.

Aztán hazajöttem, pihi tovább, netezés, bambulás, olvasás.. jó volt.

Család, karácsony..

December 24. szerda

Még délelőtt meló, már csak mi mentünk be bátyóval, eredetileg délig, gyakorlatilag még egy kollégának kellett csinálni egy gyorsmelót, így kb. 12:30-ig bent voltunk. 

Közben benéztek SI-ék is, akiknek odaadtuk az ajándékukat, egy csokit meg egy Chocolatort, tökre tetszett nekik, vicces volt. Ja, és csoki illata van! Mi meg kaptunk tőlük egy 1 méteres Domino csokit. :)

Aztán persze spurizni kellett, mert még nagybátyáméknak szerettünk volna valamit ajándékba, és megnéztem előtte, hogy a Mammutban csak 2-ig vannak nyitva a boltok.

De annyira ügyesek voltunk, hogy még most is csodálkozom. Tök jó ötleteink lettek, meg mindent találtunk, amit akartunk, és az idő is ki volt centizve.

Nagybátyám feleségének egy Ferre parfüm, közös ajándékként nekik egy kapszulás Nespresso kávéfőző, anyunak egy tálas mixer (ez nagyon praktikus szerintem), apunak pedig egy Nokia telefon a szar régi helyett, olyan, aminek sokkal nagyobbak a gombjai, erősebb a világítása, és még telefon is van benne (és az előfizetéses kedvezmény miatt 0 Ft.-ért elvihettük a Pannontól, szuper).

Aztán felugrottunk anyuékért, majd irány a nagybátyánk. Hát, a családi karácsonyi hangulatról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy azt hiszem itt most vége is a postnak..

Kiskarácsony bent

December 23. kedd

Ma még ultra stresszes napunk volt bent, aztán este 9 körül végre kiment (majdnem) minden munka, és már nem jött senki, így tesóm közölte, hogy akkor gyújtsam a gyertyákat, és énekeljük a Tannanbaumot. :) 

Az úgy volt, hogy még kora este kiszúrtam egy irtó nagy dobozt a szekrény legtetejére felrakva, gyönyörűen becsomagolva, nagy piros masni, stb., és kérdeztem Tengelt, hogy az kié. Mire ő kérdezi, hogy nocsak, kiszúrtad? Hát egy kuncsafté. Mondom persze, majd hogy ő azt viszi haza, meg hogy ne törődjek én most azzal. Hát jó.

Majd amikor tiszta volt a terep, és elkezdtük az ajándékozást, Tengel mondja tesómnak, hogy szedje le onnan a szekrény tetejéről az ajándékom. Én meg vigyorgok, hűha, én kapom ezt a nagyot, mi lehet ez vajon, bontom ki szépen, hát benne van a vízforralós doboz.. Nézem, aztán gondolom nagy ügy, végülis lehet, hogy csak ebbe rakták az ajándékot, hogy legyen valami formája.. Aztán belenézek, hát mit látok? Egy nagy acéllemez, egy üres fém teásdoboz és egy műanyag kajás doboz benne. :))))) 

Hát, kb. 5 percig röhögtünk.

Tengel nem normális, persze az ő ötlete volt. :)) 

Majd ezek után átadták az "igazi" ajándékukat, egy Nokia 6500-t, bronz színben. :)

Ez az, ami V.-é volt, csak ugye meg akartam venni tőle, de elsunnyogták nekem. :)

Tök szép, nagyon örültem neki.

Tesóm kapta a driftelést, hát alig jutott szóhoz, amikor meglátta. 

Jó nagy meglepetés volt, az biztos. 

Tengel Chanel parfümöt és hangoskönyvet kapott tőlünk, amikor elolvasta a hangoskönyv hátulján a leírást, somolyogva nézett rám, hm, na igen.

Szóval mindenkinek sikerült meglepni mindenkit, jó volt kicsit leereszteni a nagy stresszt, látszott, hogy mindhárman kicsit felszabadultunk, és oldottabb volt a hangulat már.

Aztán még bátyóval el kellett vinnünk valahova egy uccsó melót, majd hazaestem.

Adidas outlet és kutyázás

December 21. vasárnap

Ma mentünk bátyóval az adidas outletbe délután. Előtte megbeszéltük, hogy az üzletben találkozunk, így odamentem fél 1 körül, Tengel épp nagy melóban volt, bátyó netezett, én meg olvastam, jól elvoltunk, mint valami családi idill otthon. 

Aztán kb. másfél óra múlva csendes hisztibe fogtam tesómnak, hogy menjünk már, mert mindjárt rosszul leszek az éhségtől, így elindultunk végre.

Először az ottani Mekibe mentünk, mert azt mondtam nekem már ez is jó, a szemét amerikai hamburger, csak együnk végre. Benyomtam egy menüt, bátyó egy salit evett, aztán még választottunk valami duplacsokis sütit a McCafés részlegből, igazából tök finom volt, ketten simán jóllaktunk eggyel. Azért meg kell hagyni, a karamellás sajttorta, és az epres szelet is jól nézett ki, jóóó nagy eprekkel a tetején.

Jól bevásároltunk bátyónak a férfi részlegen, már elkelt neki egy-két dolog, utcai ill. edzésre való cipő, rövidgatya, zoknik, stb. Én meg kaptam tőle egy edzőpólót (tök jó színe van, és kicsit gésás fazon), illetve egy jó kis rövidgatyát szintén edzésre, és zoknit.

Aztán még elmentünk a Mammutba, vettünk a keresztlányának játékot karácsonyra, meg anyuéknak egy olajradiátort, ugyanis már majdnem egy hete elvágták a gázvezetéket náluk a házban szivárgás miatt, így most nincs fűtés az egész házban, ergo megfagynak szegények.

Azt hazavittük és beüzemeltük nekik, bekaptunk valamit, aztán bátyó elvitt a MOM parkig, ahonnan mentem E.-hez Budaörsre.

A drága kutyus annyira örült nekem, hogy E. teljesen odavolt, persze én is, imádom a kis gengsztert. E.-vel alig tudtunk puszit adni egymásnak, mert először ugye Alinak kellett örülni, és agyonsimogatni.

Aztán csomót dumáltunk, majd levittük egy nagy esti sétára-labdázásra Alit, igazából tök jól esett ez a nagy séta a hidegben, egészen feltöltődtünk. Majd otthon már csak beestünk az ágyba, mert késő volt már, és másnap nekem mennem kellett dolgozni.

Kamikaze for 3

December 20. szombat

Ma is nyitva voltunk, volt egy kis forgalom bent. Utána még elugrottunk bátyóval Cs-hez munkákat vinni illetve hozni.
Úgy volt, hogy utána megyek Gabohoz, fel voltam pakolva mindennel, laptop, könyv, újság, hálócucc, váltás cucc, stb., erre mikor odaérek a Délibe, kihalt minden, sztrájk. Kicsit anyáztam, aztán felhívtam Gabot, együtt is anyáztunk egy kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy akkor halasztjuk a dolgot sajna.

Elindultam haza, de aztán rájöttem, hogy ez az, amihez a legkevesebb kedvem van most, egyedül otthon lenni, így írtam egy sms-t a csajoknak, hogy nincs-e kedvük egy akármihez, szerencsére mindkettőjüknek volt éppen, így a Csokizóban kötöttünk ki.

Ettem egy salit meg egy fél csokis palacsintát, ittam Baileys-es cappuccinot, fűszeres csokis teát, és bedobtunk egy 3 személyes Kamikaze koktélt (2 rész vodka, 1 tk. limelé), ami mindhármunkra nagyon ráfért. Hát, mondjuk jöhetett volna egy üveggel is akár.

NOW WHAT?!

December 19. péntek

Este moziban voltunk a csajokkal, meg Bee pasijával. Igazából még valamikor múlt héten néztem ki ezt a filmet a Pesti Estben, az fogott meg leginkább, hogy Alan Ball rendezte, aki a Sírhant Művek c. fantasztikus sorozatot is, ami az egyik kedvencem, így felvetettem a többieknek, akiknek szintén bejött a dolog, így megbeszéltük, hogy akkor ma este megnézzük.

Shal előbb odaért, így én is elindultam, a Burger Kingben találkoztunk. Ittam egy cappuccinot, ami egészen iható formájú, meg egy narancslevet, mert már szomjan haltam.

Aztán irány a Toldi mozi! Nem is tudom voltam-e valaha ebben a moziban, de azt hiszem ezek után leszek.

5 dl.-es üvegpohárból inni a narancslevet a mozi alatt, annak határozottan van egy feelingje. Mintha otthon lennénk kb. :) Ezt az élményt fokozta csak, hogy rajtunk kívül alig pár ember ücsörgött csak ott, igazából teljesen mindegy volt hova ülünk.

És NINCS REKLÁM a filmek előtt! Szinte hihetetlen.

A film az Érzékeny pont  (Towelhead /Nothing Is Private) c., valamilyen oknál fogva két címmel is rendelkező alkotás.

Summer Bishil irtó nagyot alakít benne, a filmben 13 éves, míg a valóságban 20, hát ahhoz képest eléggé hiteles volt.  

Peter Macdissi meg egyszerűen csúcs, amit művelt. Komolyan néha akkorákat nyerítettünk rajta, és amikor elmesélem, mindenki azt kérdezi, vígjáték volt-e, pedig nem, hanem igenis dráma, méghozzá elég nagy dráma, pedofíl szomszéddal és rasszista libanonival, de ez a pasi csúcs, annyira jól játszott. 

Kedvenc momentum a filmből, amikor csöngetnek hozzájuk, és a reakció mindig egy ideges "NOW WHAT?!". Eszméletlen. :)

Nem csalódtam Alan Ballban, fantasztikus a rendezés, a szereplők, a színészi alakítás, a sztori.. Komolyan az év legjobb filmje nálam.

Róka koma és a piros karmok

December 18. csütörtök

Az év utolsó edzése volt a mai, így úgy döntöttem muszáj elmennem (amolyan belső kényszer), de igazából volt hozzá kedvem tényleg. Bár amikor L.-el az edzőterem melletti kávézóban kortyoltuk a cappuccinot, és neki elkezdett fájni a bokája, kicsit elbizonytalanodtunk. De nem hagytk magunkat, felmentünk és átöltöztünk.

B. picit késett, de nem sokat, addig elkezdtem az erőnlétet, majd ő átvette. Tök jó hangulat volt, lent néhány régi arc, csomó nevetés, és extra durva, bejgli-előégető erőnlét, aminek a közepén hányinger tört rám (ja, elfelejtettem ebédelni, jutott hirtelen eszembe), vészesen éreztem, hogy muszáj kimennem, de B. nem akarta, de én mégis elindultam az ajtó felé, közben Sz. közölte B.-vel, hogy nagyon durván festek, szerinte jobb lesz, ha kienged engem, mire B. még hátrakiáltott jó hangosan, hogy "Hányni mész?" mire mondtam, hogy "Igen, utána jövök!", kb. mintha cigiszünetre léptem volna le.

Aztán végül nem tudtam hányni, és pár perc múlva elmúlt a hányinger, így visszamentem.

B. erőnlét közben megkérdezte jól vagyok-e, mondom most már igen, majd hogy hánytam-e, mondtam nem tudtam, mire ő vigyorogva: "Ledugjak valamit a torkodon?" mondom igen, de attól lehet nem hánynék. :)

Ja persze kiszúrták a piros körmeimet, ami edzőteremben még durvábban hat, LT meg is jegyezte B.-nek, miközben fekvőtámaszban tartottuk magunkat, hogy "A Miss Jeunesse elkurvult.", B. meg közölte, hogy "Igen, nem lehet nem észrevenni", na mondom szép.

Majd edzés végén B.-vel szokásosan megvártuk egymást, hogy elvigyen a HÉV-ig, de útközben rájött, hogy tulajdonképpen ő már felém jön haza, így tök sokáig elvitt, és az előző HÉV-et, amit elvileg már lekéstem volna, beelőzte, és még pont elértem a megállóban, szuper. Legközelebb felhívom egy kávéra. :D

Megint piros

December 17. szerda

Este anyuval mentünk körmöshöz. Hú, már nagyon ráfért a kezeimre a leápolás, egyrészt borzalmasan törnek, másrészt egész más alakja van, ha ő lereszeli szögletesre, mintha én vágom magamnak kerekre.

Piros lakkot kaptam, egész jó színe van, persze itthon nem lehet ilyen jó lakkokat kapni, ő is Amerikából rendeli, ha jól tudom Revlon.

Úgy sajnálom, hogy olyan hamar lekopik rólam minden lakk, főleg a francia. Na de majd 29-én megyek megint, HI pedig beígért valami extra jó szilveszteri kicicomázást, már ami a körmeimet illeti. Jól van, hadd szóljon. :)

Aztán még megvártuk HI utolsó beesett páciensét, majd anyut hazavitte kocsival, én meg kiugrottam útközben a HÉV-nél.

Csajok, sós íz és cefre

December 15. hétfő

Este tali a csajokkal, már vártam nagyon, főleg mert bent most állnak a kések a levegőben, meg egyébként is minden nyűgöm-bajom van, stresszelek mint az állat, szóval önkínzás rulez. 

A csajokkal meg mindig tudunk annyira hülyék lenni, hogy legalább arra a néhány órára feledjem minden búmat-bajomat, és röhögjek (majdnem azt írtam röfögjek) teljes szívből. Ez kell, na.

Nem sokkal A Piros Nadrág kitárgyalása után megjelent annak megtestesítője, ami majdnem elég viccesen sült el, Bee és az én reakcióm kicsit késleltetett volt, de sebaj. 

Szegény Shal semmit nem értett az egészből, de megnyugtattuk, hogy mi sem, sőt, szerintem az illetékes maga sem érti önmagát, de ez már más kérdés.

Bár erőteljesen sós ízre vágytam, berendeltem egy szezámaggal sült ropogós jércesteaket mézes-mandulás gyümölcsökkel, amiből a húst nagyjából megettem, a gyümölcsöknek kb. a felét, mert utána rámozdultam inkább Bee sajtfondüjére, kértünk hozzá még mini croissant-t (amire egy évet kellett várnunk, mondván frissen sül, de érdekes módon kettőt is találtunk benne, ami enyhén szólva szivacsízű volt).

Aztán még egy fél adag pármai sonkás, cukkinis amerikai palacsintát ettem, nagyon jólesett.

Shal Testarossa koktélja olyan jól nézett ki (és olyan finom volt), hogy legközelebb be kell próbálnom nekem is. Eper és pezsgő, nyami, tökéletes egyveleg. Kéne majd ilyet gyártani, jófajta Törleyből.

Plázás este

December 14. vasárnap

Úgy volt, hogy a tesómmal ma Adidas outletbe megyünk, neki is kell pár cucc edzésre, meg gondolta nekem is nézhetnénk akkor valamit Karácsonyra. 

Aztán kicsúsztunk az időből, és mivel 5-kor zárt, úgy gondoltuk akkor halasztjuk a projektet jövő hét végére.

Végül Shallal megbeszéltük, hogy benézünk este a Mammutba kicsit körülnézni.

Persze csomó ember, ezer fok, így utunk a mozis ruhatár felé vezetett, hogy megszabaduljunk a felesleges holmiktól. Szerencsére nyitva találtuk.

Majd benéztünk a Pannonba telefonokat nyomkodni, akciók után nézelődni, de sehol semmi izgi. Talán majd Karácsony után. Továbbra is a 6500 felé húz a szívem..

Bedobtunk egy napi menüt a Subwayben (jót alakítottam, "mit kérsz a menühöz, chipset vagy cookiet?" "csokis chipset"), egészen finom volt, így megpirítva a szenya.

Majd egy kis Alexandra (tudatosult megint bennem, hogy mennyivel jobban szeretek inkább a neten könyveket böngészni, nem beszélve arról, hogy olcsóbb is), és Douglas (Chanel - Egoiste Platinum for men finoom, az új Fahrenheit meg nem is tudom mitől Fahrenheit, semmiben nem emlékeztet rá).

Mivel nagy szükségünk volt már egy kávéra, (a Subwayben meg nem kaptunk, mert behalt a gépük) így hosszas szemezgetés után beültünk a Guruba. Hát, az élmény felejthető volt (vagy inkább sajnos maradandó), de erről majd részletesen a Fortaquán később.

Amikor pedig hazafele indultunk, váratlanul belebotlottunk Fletóba, amint éppen neje kíséretében bohóckodik (csak tudnám mitől ez a jó kedv..), én csak arra figyeltem fel, hogy úristen milyen ronda színű pulóver van valakin..

Ultracuki képek a Cukiságon

Katt ide a teljes galériához!

Cherry Garrone, meglepetés party

December 12. péntek

Reggel dupla edzés a srácokkal, tök jó volt, és a bünti futit nem hogy megúsztuk, de túl is teljesítettük a feladatot, szóval fülig ért a szánk R.-el.

Este meg R. meglepetés bulija volt. Előtte vettem némi partyfoodot, meg Cherry Garronét a Sparban (és volt hozzá egy Cherry Garronés hűtőmágnes, amit megtartottam, nosztalgiás, ettől a piától csíptem be életemben először), aztán megbizonyosodtam róla, hogy T. is jön majd, ugyanis a kör e-mail alapján rengeteg emberre lehetett számítani, akikből kb. senkit nem ismerek. 

De nem baj, úgyse járok (idegen) társaságba sose, ezzel a mottóval nekivágtam.

Eleve úgy indítottam, hogy felcsöngettem a kapucsengőn, R. neje leszól, majd miután bemutatkoztam, közli, hogy hányadikra kell menni, mire én lazán "Tudom.", öööööö. :)

Utánam nem sokkal érkezett T., azon röhögött, hogy megtaláltam a stratégiailag legtökéletesebb pontját a lakásnak, és ott helyezkedtem el - konkrétan a konyhapult mellett, a piák, sütik, chipsek, műanyag poharak, és a készülő muffin közvetlen közelében.

Közben egy srác felbontotta az általam hozott Garronét, és megkínált vele "Egy kis női pia?" megszólítással, természetesen nem ellenkeztem. Jólesett nagyon, de a második után mondtam T.-nek, hogy többet inkább nem iszom, mert már érzem a fejemben. 

Na, ez után töltöttem még háromszor újra a poharamat, de sebaj, úgy éreztem minden pohárral egyre józanabb leszek, nem volt gond.

Közben az ünnepelt csúszott, dehát szegény nem is tudhatta, mi fogadja majd otthon.  Meg hazafele tartva az egyik jelenlévő srácot is felhívta, na szóval volt egy kis izgalom, de mi T.-vel folyamatosan cseverésztünk, röhögtünk, elemezgettük a(z új) kecót, szórakoztattuk egymást különféle  sztorikkal, nagyon jól éreztem magam.

Aztán csak megérkezett R. is, teljes volt a meglepődés, rettentően örült, szóval jól sült el minden. Aztán még egy darabig dumálgattunk T.-vel, majd megállapítottuk, hogy el kell hagynunk az ojjektumot, ennyi pont elég is volt.

Búcsúzkodtunk egy darabig R.-től, kicsit dumcsiztunk vele még, meg is állapította, hogy gyanúúús, hogy egyszerre távozunk, mire közöltem T.-vel, hogy "látod, mondtam, hogy menj előre". 

Aztán a lépcsőházban mondta T., hogy na, ezt már le nem mossuk magunkról, ott röhögtem.

Aztán eldobott a Batyiig, pont elkaptam a hévet, mázli.

Malacok a fedélzeten

December 10. szerda

Ma Gabohoz mentem este munka után. Útközben szereztem egy kis salit a malackáknak, elcsíptem a 18:50-es vonatot, lerogytam és majdnem elfelejtettem leszállni.. Kicsit bebambultam, na.

Kaptam isteni finom teákat, igazából alig tudtam választani, pirosgolyós Lindt csokit, rendeltünk Don Pepés pizzát és Cézár salit, néztünk BK-t (ez már a második BK az életemben :D ), meg egy kis House-t, tök jót beszélgettünk, malacoztunk (jólnevelt malac nem eszik más kezéből), tök jó este volt, nagyon jól éreztem magam. 

Móka és kacagás tömény mennyiségben

December 9. kedd

Jöttek ma hozzám a csajok, méghozzá hárman, így ismét teljes volt a létszám, mint a régi szép időkben. 

A welcome drink Milka Cappuccino volt, aztán ettünk igazi olasz tortellinit, megint kifogtam a Sparban, mint múltkor a Giovanni Ranasat, úgyhogy vettem is mindjárt kettő csomaggal belőle, mert múltkor is pikk-pakk elfogyott, mire feleszméltem (és persze azóta se hoztak belőle). 

Na most ez nem ugyanolyan, de szintén olasz, és jót sejtetett már a csomagolása is.

Hát, finom is volt. Besamel mártás, ruccola és egész dió volt a feltét rá, ezt a diót megálmodtam előtte, hogy jó lesz hozzá, és tényleg mennyei volt az ízhatás.

Aztán shaker cocktaileztünk, már aki megtehette, szegény Bee csak narancslevet kapott, pedig ajánlgattuk neki, hogy legyen akkor már pizsi-parti, bár igaz, ahhoz meg több pia kellett volna.

Aztán BK-t kellett nézni. :))) Közben gofrit sütöttem, hogy felavassam a szülinapra kapott gofrisütőt, egész jó lett, már ezer éve nem ettem.

Az este legnagyobb részét a sikítva röhögés jellemezte, már görcsölt a hasam és köhögőrohamot kaptam a rengeteg nevetéstől.. BK feliratosan ("Mi volt a levélbe írva? Azt bezzeg nem feliratozzák!" "Mert süketek vagyunk, nem vakok!"), avonozás (szemceruza izgalmi állapotban, a duplalyukú hegyező láttán), illetve ba(baú)szás@ e-mail cím (feliratos pornófilmek: "nyög-nyög-nyög").

Komolyan rég nevettem ennyit és így.

:)

Kék halál

Szegény telefonom meghalt a napokban: leejtettem a földre, és ezt a 7655668821. leejtését már nem élte túl, a kijelzőjének nagyobb része betörött, alig látni rajta valamit.

Még szerencse, hogy egy régi telefonomat meghagytam pótnak, így most azt üzemeltem be.

És a két versenyben lévő darab: az ártatlan fehér és a gyönyörű fekete, a sötét énemnek. :)

Kaméleon

December 6. szombat

Spontán esti mozi Bee-vel, a pasijával és Shallal. 

A Kaméleont néztük meg, kíváncsi voltam rá, ugyanis a szintén Goda Krisztina által rendezett  Csak szex és más semmi nagyon tetszett nekem anno. (Az viszont vicces volt, amikor már a moziban ülve Shal megkérdezte tőlem, hogy tulajdonképpen mit is nézünk most meg. :) ) 

Mozi előtt benyomtunk egy belga gofrit, én már az éhenhalás küszöbén álltam, úgyhogy muszáj volt, pedig alapból utálok édeset enni, ha nagyon éhes vagyok, de most ez sem érdekelt. Később aztán még ettünk egy szemét amerikai hamburgert is Shallal a Mekiben. Ez az este sem az egészséges étkezés jegyében telt el. :)

A film tényleg nem okozott csalódást, nagyon tetszett. A főszereplő csávótól mondjuk kirázott a hideg (a rossz fajta), de Hámori Gabit pl. tökre szeretem, és Kulka meg egyenesen döbbenet volt számomra, mennyire hitelesen játszott. Ő volt a legjobb az egész filmben, esküszöm.

Aztán Bee-ék hazahoztak kocsival, mégegyszer köszi nekik. 

A Megyeri hídon jöttünk át, ami tényleg tök szép. :)

Slow motion

"..a motorbiciklijére görnyedõ ember csak a száguldás jelen pillanatára tud figyelni; múlttól-jövõtõl elvágott idõtöredékbe kapaszkodik; kiszakad az idõ folytonosságából; kívül kerül az idõn; másképp mondva eksztázisban van; ebben az állapotban mit sem tud a koráról, a feleségérõl, a gyerekeirõl, a gondjairól, következésképp nem is fél, mert a félelem forrása a jövõben van, s aki megszabadul a jövõtõl, annak nincs félnivalója."

(Milan Kundera: Lassúság)

Péntek esti szívderítő

December 5. péntek

Spontán tali a csajokkal a Csokizóban, Bee felvetésére, aminek annyira megörültem, mert semmi kedvem nem volt hazamenni, és otthon kuksolni egyedül péntek este..

Ettünk-ittunk finomakat, szokásosan vihorásztunk nagyokat és hangosan, ahogy kell. Ittam finom fűszeres csokis teát, annyira jólesett, hogy megfogadtam, hogy veszek magamnak itthonra néhány finom szálas teát.
Bee-től kaptunk Mikulit is, Lindt csokigolyó személyében, nyamm.

Megint addig maradtunk, amíg ki nem dobtak, de olyan jó volt.

P*rn Star

December 4. csütörtök

Ma lejutottam edzésre, előtte ittunk L.-el egy cappuccinot, még jó, hogy a terem mellett van a kávézó, így azért elég kényelmes.
Közben kitárgyaltuk, hogy a pasasok néha be tudnak kattanni, és nem lehet érteni a logikájukat, ilyenkor mindig megnyugszom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, és nem (csak) velem van a baj időnként..

B. késett, de hogy megnyugtassam magam (hogy jön), rácsörögtem a teremből, azt mondta mindjárt ott lesz, kezdjük el, és éreztem a hangján, hogy örül, hogy ott vagyok.
Közben beesett egy csomó régi arc még, irtó sokat röhögtünk, olyan jó volt a hangulat.

Technikáztunk sokat, de teljesen be voltam feszülve, B. meg körbejárt mindenkit javítani, és hallottuk, hogy mindenkinek mondja, hogy "ne légy merev! lazulj el!", és röhögve mondtuk B.-nek, hogy ma mindenki be van merevedve, mire B. közölte, hogy "nem, mindig is ilyenek voltatok." :)

A srácok pedig megint hazadobtak, pedig kiszedtem belőlük, hogy tök nem erre mennének amúgy, de akkor már hiába mondtam, hogy nem kell. Útközben tök jókat nosztalgiáztunk, visongva röhögtünk mind a négyen, főleg amikor felidéztem, hogy egyszer játék közben le kellett vennie az egyik csapatnak a felsőjét, mire én azt kiabáltam, miközben rángattam le magamról a textilt, hogy "Pornósztár leszek!", erre Sz. (aki most épp vezetett) megszólalt, hogy "Szegény lovak!" Hát, majdnem nekimentünk a szembejövő busznak. :)

Ez + az

Reggel 7-kor B. sms-e ébresztett, miszerint jó volt a tábor, nem volt reggeli futás :), és hogy a legközelebbire majd megyek, és természetesen nem haragszik. (Mivel hétvégén írtam neki egy sms-t, hogy remélem nem neheztel, amiért nem mentem, és jó tábort nekik.)

L. meg írta délután, hogy tegnap hiányoztam edzésen B.-nek, de amikor megmondta neki, hogy miért nem tudtam menni, és hogy csütörtökön megyek, megnyugodott. Hát ezen teljesen meghatódtam. :)

Ja, és BA-nak beígértem, hogy segítek neki francia tolmácsolásban szombaton (edzés téma, vmi hollywoodi sztár lesz itt..), mentős meg hívott, hogy megyek-e bíráskodni a versenyre délután. Huhh.

Koncert

December 2. kedd

Este Gabo koncertjére mentem, nagyon jól éreztem magam.

Láttam gyönyörű festményeket, amit egy nagyon kedves és szimpatikus orvos festett, és hallottam végre Gabot játszani, ami elementáris élmény volt, azt kell, hogy mondjam; a legelső darab közben még a könnyem is kicsordult, annyira fantasztikus volt.

Szóval, bravó Gaboka mégegyszer!

Tell Me More

Felfedeztem az új (mármint nem új, de számomra új) kanapé párnájának a hátoldalán a gyártó márkajelzését, aminek nagyon megörültem, mert irtó kíváncsi voltam hol vásárolták anno ezt a gyönyörűséget az előző tulajdonosai, és kíváncsi voltam arra is, hogy mennyibe kerülhetett.

Meg is találtam a cég oldalát, egy olasz cég, igényes honlappal, gyönyörű bútor képekkel. Oda volt írva azonban, hogy további információk miatt, illetve katalógus, árak iránt érdeklődőknek egy rövid regisztrációt követően adnak belépési kódot az oldalra, és úgy már hozzáférhetnek több dologhoz is.

Ki is töltöttem szépen az űrlapot, azt is be kellett jelölnöm rajta, hogy milyen minőségben csápolok, vásárló, viszonteladó, lakberendező, stb. Majd elküldtem, és vártam a messiást.
Jött is egy automatikus levél, hogy észlelték a regisztrációmat, most majd ezután felveszik velem a kapcsolatot, hogy megbizonyosodjanak személyem valódiságáról, aztán küldik a kódot.
Na, gondoltam, ez nem egyszerű, de sebaj.

Egy jó pár napja történt már ez, de semmit nem kaptam azóta, gondoltam elmerült a mailem biztosan a homályba, de nem, ma ez a levél várt:

"Dear Mrs. XXX,

thank you for the interest demonstrated in our web site. For security reasons we need to check that you are actually the person who sent the request to have access to our XXX Club.

We would like to know a little more about you and about the interest you have in out products.

Are you interested in our upholstered collection for your house or are you a retailer or do you decorate other people houses?

Are you interested in anything particular? What would you like to know about us?

You will receive a confirmation Email with log in and password as soon as we know what kind of interest you have on us.

Best Regards J

XXX"

(Természetesen az X-ek helyén nevek, illetve cégnév szerepel.)

Na most, öö, izé.

No alcohol, no George Clooney :)

December 1. hétfő

Reggel edzés, ami jó volt, de lógott rendesen a nyelvem a végére.

Tengel kitalálta még múlt héten, hogy kéne venni valami egészségesebb kaját reggelente, azóta teljes kiőrlésű tönköly kenyeret veszek, valami normálisnak tűnő felvágottal, vagy sajttal, zöldséggel, meg gyümölcsöt, és basszus annyira jóízű ez a kenyér, hogy nem is gondoltam volna.
Ráadásul amióta reggelit készítek, leszoktunk az ebédelésről, pontosabban nem vagyunk éhesek estig.

Este Bee értem jött az üzlethez, és robogtunk Shalhoz az esti csúcsban. (Ismét) irtó finomakat ettünk, konkrétan több tucat finom melegszendvicset, és isteni barackos tortát, utóbbiból kicsit többet kívánt a szemem, mint a gyomrom, Bee fel is hívta rá a figyelmem diszkréten, hogy ha Vuk a barátom lesz, inkább még a szabadban, mint a kocsiban történjék maga az akció.
De rendes kislány voltam, és nem hánytam. :) Még a héven sem. :) Sőt, sehol sem. :))

És volt Kölyökpezsgő is, tök nagy feeling volt pezsgőspohárból kortyolgatni, és jó volt mindenkinek kicsit kilelkiznie magát a többieknek.

Use condom

November 30. vasárnap

Unokatesóméknál voltunk délután vendégségben, egy 5 éves ikerpár, és egy 3 éves kicsi van a családban, hát irtó édesek voltak a kis gengszterek, de azt is meg kell hagyni, hogy elég fárasztó esténk volt. :)
Konkrétan bújócskáztam, színezőztem, "robotosat" és "veszélyeset" játszottunk (bár utóbbiról nem derült ki, hogy mi is az tulajdonképpen), mesét hallgattam, szóval elvoltunk.

Mondjuk este nem kellett altató (és még egy darabig nem lesz gyerekem, ez a konklúzió). :)

És a címre utaló video. :)

Haj(jaj)

November 29. szombat

Délre mentem J.-hez hajvágásra, aki teljesen fennakadt azon, amikor azt mondtam, hogy "csak a végéből" vágjon, közölte, hogy azt bárki tud, csak egy bilit kell a fejre húzni. Mondtam, hogy azért talán mégsem mindenki, és mit gondol miért járok pont hozzá (nem, nem a két szép szeméért).

És megkérdezte, mi lesz a színével a hajamnak, mert még valamikor múltkor feldobtam, hogy változtatnék. Mondtam neki, hogy rábíznám a dolgot, csak egy kikötésem van, vörös nem lehetek. Előadta mit kreálna nekem, izgalmasnak hangzik, de most éppen nem érzem magamban azt a lendületet, amit múltkor (tavaly), úgyhogy még alszom rá párat.

Szóval rövidebb lettem pár centivel, vettem új sampont, kíváncsi vagyok ez milyen lesz.

N.-el utána még beültünk a Csokizóba, á, nem is mondok semmit inkább, aztán vásároltunk néhány dolgot, vettem díszeket az üzletbe, elvégre hétfőn már december (de durva), legyen valami karácsonyi hangulat, még ha nekem nem is lesz olyanom.