szombat, november 01, 2008

Forever friends

Tesómmal elmentünk ma apuért, aki osztálytalálkozón volt, mert anyut felhívták, hogy apu annyira becsípett, hogy a taxi nem pálya, inkább mi vigyük haza.

Már odafele a kocsiban somolyogtunk ezen bátyóval, aztán felmentünk, és felmérve a helyzetet, igen csak vicces volt a dolog, pláne mert aput én még soha nem láttam berúgva, de még csak pityókosan sem. 
A többiek azt mondták nagyon oldott volt ma este, és irtó jól érezte magát, és talán most jött ki belőle minden feszültség a műtét meg a betegség miatt.

Még páran hasonló állapotban voltak, mi személy szerint bátyóval nagyon jól mulattunk, aput összeraktuk és hazavittük, de rég nevettem ennyit, olyan 'aranyos részeg' volt, hogy a hasunkat fogtuk csak, de szó szerint. 
Igazán ráfért apura most, hogy kirúgjon a hámból, és én is nagyon szeretném, hogy hetven-x évesen is ilyen jó barátok legyenek körülöttem, akikkel ennyit lehet nevetni és ölelni egymást.

Nincsenek megjegyzések: